Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
ELSŐ FEJEZET Letelepedés
végig húzódott egészen a keletnek eső kolostorfalig. A mai gyóntatóhelyiség felett akkor két szoba feküdt: az egyik a szükség tanterem (iskola), a másik a dormitorium, vagyis a hálóterem. Azelőtt pedig egyik provinciálátus, a másik oratórium, sőt odébb még könyvtárféle helység is volt. A templom melletti folyosó belső, két szobára eső falát ki kellett iktatni. A folyosói eme közfal lebontásával és a folyosói rész hozzáadásával tisztességes, szép, nagy oratórium keletkezett, amely másfél méterrel nagyobb magasságot is nyert és az egész oratórium rabitzboltíves mennyezetet kapott. A kissé körülményes és kicsinyes megoldásokat Lőhnért főmérnök ügyesen megoldotta. Meghallgatta a rendtársak felvetett eszméit, különösen P. Molnár Arkangyal és P. Pichler Emil akkori teológiai tanárokét vette figyelembe. A második emeleti klerikátusból az első emeleti eme oratóriumhoz a lejárást a gazdasági udvar felől egy dúcszerű, oszlopra helyezett csigalépcső szolgáltatta. Az 1927 márciusától augusztusig végbemenő eme hatalmas építkezés alatt nagyobb baj nem is fordult elő. Kisebbek azonban adódtak. így pl. Az egész alsó folyosó végighasadt kissé. A szakértők szerint ez onnét eredt, mert a tetőzet lebontásával, az óriási teher nyomása megszűnt, és így a falak és a boltozat kissé engedtek. Egy pár szobában kisebb boltozati rongálódások fordultak elő a kőművesek, ácsok, segédmunkások vigyázatlansága miatt. Több ponton az esőzések miatt a szobák mennyezete itt-ott beázott. Nagyobb veszedelem azonban nem forgott fönn, kár sem történt. Az egész II. emeleti építkezés, az akkori felhígított pénzvilágban, több mint 600.000.000 (hatszáz millió) koronába került. Az oratóriummal együtt hétszáz millió (56.000 pengő) költség merült fel. Amit előrelátó rendtartományi főelöljárók (P. Bendes Valérián és P. Vinkovits Viktor, 1927 augusztusától), valamint a szombathelyi házfőnökök (P. Markó Dénes 1924-1927 és P. Scheirich Bonaventura 1927-1930) nagy áldozatkészséggel egyenlítettek ki. A főérdem az összeget összehozó provinciálisoké, valamint az összeg zömét adó budapesti házfőnököké (történetesen mindegyiknél a személyek ugyanazok: P. Bendes Valérián és P. Vinkovits Viktor). Az építkezés ütemére jellemző, hogy már július 3-án a cellákat padlózták, a folyosókat cementkövekkel kirakták, a falakat pedig meszelték. Jóval előbb már a villanyvezetékeket a falba ágyazták. A II. emeleti lépcsőházat (azelőtt padlásfeljárat) még június első felében elbontották, fél hónap múlva, június 20-a körül, annak építése is befejeződött. Az oratórium rabitz-boltozata készen volt, a gipsz díszítéseket felrakták, az ablakok és a csigalépcsős dúc-lejáró az utolsó, befejező simításokat várták. 1927. július második felében a kolostor II. emelete készen állott. Az 1935-i kolostor nagyobbítás Az 1927-i építkezés után a szerzetesi ferences hivatások oly szépen emelkedtek, hogy a rendtartomány főelöljárósága felvetette a meglévő teológiai épü67
