Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
SILL ABA FERENC: TAKÁCS JÓZSEF INCE OFM (1894-1974)
Amikor a rendi vezetőség véglegesen Szombathelyre helyezte a teológiai főiskolát, a rendházat átépítették. A teológusok részére az épület második emeletén mintegy 40 cella, a főiskola céljaira pedig új épületszárny készült. Ince atya ekkor ismét Szombathelyen kapott tanári és magiszteri beosztást. Több éves hányattatás után nyugodt, tevékeny évek következtek. A Rómából hazaérkezett ifjú tanár fáradhatatlan volt az alkotó szellemi munkában. Életelve volt: „Nulla dies sine linea” - egy nap se teljék el írás nélkül. A rendházak könyvtárai és levéltárai megnyíltak előtte, szabadon kutathatott az addig alig használt forrásokban. Kiváló érzéke volt ahhoz, hogy segédletek és mutatók nélkül is eredményesen folytassa vizsgálódásait. Ha különböző rendházakba küldték alkalmi feladattal, ennek végeztével e helyeken is szorgalmasan jegyzetelt. 1941. évben Budapestre került házfőnöknek. Nehéz, háborús évek következtek, de kutatásait még szélesebb körben folytatta és eredményeit publikálta. 1945-ben ismét Szombathelyre helyezték, a teológiai főiskolán tanulmányi prefektus, tehát az intézmény rektora lett. A „Sabaria Franciscana" című kéziratos kötetéhez főleg ezekben az években gyűjtötte az adatokat. Szinte a legutolsó órában pótolhatatlan munkát végzett. Mert nemcsak a szombathelyi ferencesek múltját tárta fel, a Veszprémi Egyházmegyében tevékenykedő rendtársak működéséről is addig ismeretlen adatokat közölt. így született meg fontos, ma még kéziratban lévő müve: „Szent Ferenc fiai a Veszprémi Egyházmegye területén" (1948). 1950-ben sajnálatos események történtek, diktatórikus módszerekkel a szerzetesi közösségeket felszámolták, Ince atya rendtársaival együtt kényszer-tartózkodási helyre, Gyöngyösre került. A rendházak kiürítése után a legtöbb szerzetesi ház levéltára részben szétszóródott, részben - és ez a szerencsésebb eset -, a megyei levéltárakba került. A Magyar Állam 1950 szeptemberében minisztertanácsi rendelettel megvonta a Mariánus Ferences Rendtartomány működését is. A szerzetesek kényszertartózkodását megszüntették ugyan, de azok nem folytathatták hivatásukat. Ince atya 1951. november 16-án tért vissza Szombathelyre és kántori szolgálatot vállalt előbb a szőllősi plébánián, később a Szent Norbert Lelkészségen. Ezekben az években, főleg amikor nyugdíjas státusba került, a Vas Megyei Levéltár szorgalmas kutatója lett. Kiegészítette jegyzeteit és az 1960-as évek elején megszerkesztette a szombathelyi ferencesek múltját összefoglaló kéziratát (1965). Ez a müve nem eszmetörténeti jellegű, hanem adatközlő, pozitivista szellemű alkotás, amelyben szerkesztése jellegéből eredendően ismétlések is találhatók. Az adatokat a szerző nem rostálta meg, számára ugyanis minden apró utalás fontos volt. Akadt kritikus, aki Ince atya aprólékos módszerét kifogásolta, de ma már tudjuk, hogy pótolhatatlan „leletmentő” munkát végzett. A ferences rendházak levéltárainak szétszóratása után, kéziratban ránk maradt müvei bizonyos vonatkozásban forrásértékűvé váltak. Mindig kész volt közös vállalkozásokban, feladatokban részt vállalni. Közreműködött a „Katolikus Lexikon” (1931-1933) elkészítésében, említett kézirata 5
