Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

ELSŐ FEJEZET Letelepedés

Itt egyúttal új elnevezést olvasunk: kapun kívül lévő barátok. A város Gyöngyös utcai kapuja a mai Legáth-féle ház és a Sabaria épület között feküdt. A város falai, amelyek szűkebb Szombathelyt vették körül és védték, legalább a

XVI. századi törökjárástól és az e korabeli idegen várurak idejétől fogva állottak. Paulovics szerint azonban már a középkorban is fallal van körülvéve, amelynek keleti kapuja a Sabaria szálló mellett nyíllott.88 A közmeggyőződés és a népi elnevezés nagyon jellegzetesnek tartotta a ferencesek kolostorának a város falain kívüli fekvését. Pl. 1672 Szent Jakab nap tájban a hajdúk a városi toronyba valakit bebörtönöztek. Majd pedig ugian Szombathely városban kapun kívül Pater Franciscanus Barátok kalstroma mellett lakozó Szűcs András 40 forintnyi kezessége mellett szabadon eresztették. 1693. február 12-én egy házról van szó a Giongiös Utczay kapun kívül a Pater Fr ancis canus ok klastroma ellenében,89 Az 1697-1698-i Kazó-féle egyházlátogatás a ferencrendi kolostort a város falain kívülinek mondja.90 1706. február 11-én Körmendi Benedekné gyermek és végrendelet nélkül halt el. Atyjafiai közül többen örököltek. Az egyik, mivel az Franciskanus Baratta lett, nem kapott osztalékot. 1727. május 6-án újra csak olvassuk: Hegedűs Jánosnak és Horváth Jutka nevű nejének Szombathelyen örök háza volt az Gyöngyös uczában az kapun kívül Tisztelendő Pater Franciscanus Uraimék Temploma előtt. Ugyanígy 1740-ben, 1758-ban, stb.91 Nagy tiszteletről és kegyeletes ragaszkodásról tesznek tanúságot az ilyen kifejezések: akkorbeli Pater Quardián Atyám (1723), T. P. Franciscanus Urajmék (pl. 1738).

Legrégibb elnevezés - úgy látszik - a „barátok”, ezután a „szürke barátok” (máshol is) és valamivel későbbi, de még a XVII. századból ered, egyenesen a szombathelyi vonatkozású megjelölés: kapun kívüli. A szürke barátok elnevezés, a ferencesek középkori és későbbi darócának színére vonatkozik. Ez ti., hamuszürke, hamvas volt, amely leginkább kifejezte a bűnbánó és alázatos életet, amelyre az alapító Assisi Szent Ferenc és fiai vállalkoztak. II. József óta lassan a világi papok reverendájának színét vették fel habitusukban, amely szín a XIX. század végéig, sőt még - Magyarországon - azontúl a XX. század első két évtizedéig látható volt. A gesztenyebarna színt XIII. Leó pápa írta elő, hogy a fegyelem árnyalataiként és országonként változó különféle habitus színeket egységesítse. Helytelenül nevezték sokan ezt a gesztenyebarna színt vörösnek, vagy azok hordozóit „vörös barátoknak”. Vörös barátoknak hazánkban a középkortól kezdve a betegápoló johannita (egykor lovagrend) szerzeteseket hívták.

88 PAULOVICS 1943 14. p.

89 SZV Jkv. 19. köt. (1668-1672) 338. p„ 20. köt. (1672-1678) 117. p„ 23. köt. (1689-1693) 266. p.,24. köt. (1693-1700) 14. p.

90 KAZÓ 1697 802. p.

91 SZV Jkv. 25. köt. (1700-1707) 182. p., 31. köt. (1726-1736) 36. p.

41