Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

TIZEDIK FEJEZET A szombathelyi ferencrendi kolostor rendi halottai — A kolostortemplomban eltemetett egyháziak és világiak névsora

vább menve, egy kis nagyon rövid, szűk folyosón a másik kripta-üreg helyiségbe érünk, még közelebb a szentélyhez, amely két oldalt kiszélesül, de az egész fülke nem igen nagy. Ebben 16 sírhely van és mind - úgy látszik - rendi testvérek vannak bennük. Az összes sírhelyek be vannak falazva, kívülről itt-ott egy-egy név, máshol már a név elmosódott. Olvashatni pl.: Pasgál 1825, egy másikon 1827, név nem olvasható, P. Athanezius Nagy 1821. A kripta elég tisztán van tartva. Talaja vizenyős, süppedékes.

A másik kripta lejárója a templom hajójában van, és szintén lépcsős lejárattal van ellátva, a hívek temetkezésére szolgál. Ez a kripta nagy és az egész templom hajója alatt terül el. Az egész nagyon szép bolthajtásos. A kórus alatti részen egy széles négyszögű oszlop tartja. A sírok azonban siralmasak. Nincs egyetlen egy ép sírkoporsó sem. A fakoporsók mind elkorhadva, összedobálva, egymáson és egymás mellett, kilátszó koporsókkal, csontokkal, ruhafoszlányokkal - szomorú és kegyetlen benyomást tesznek a szemlélőre. Egy fali felirat... csak nehezen olvasható. Az ide temetettek között... kanonokok és előkelő világiak is voltak, amint a ruhafoszlányokból megállapítható...” A továbbiakban az 1934-es krónikás is (aki nem ismerte Szulpic krónikás írását) a kitisztítást javasolja.

Az 1937. szeptember 20-i kripta látogatás már összefüggött azzal a feladattal: ki kell tisztítani a hajó alatti kriptát és cementből a rendtársak részére temetkező fülkéket, sírüregeket kell beépíteni. A rendház elöljárósága így is döntött. A kitisztítás levezetésében P. Rónai György akkori vikárius vezette a klérus és a testvérek munkáját. P. Ince pedig figyelte a koporsóba helyezett egyének neveit. A korhadt koporsófákat az udvarra szállították elégetés végett, a csontokat és poraikat a szentély alatti osszáriumba ásták el. P. Ince két klerikussal lejegyezte a még olvasható feliratokat. így sikerült összesen 29-30 feliratot megörökíteni, amelyeket alább ideiktatok. Megjegyzendő a krónikás észrevétele: „A kriptának eddigi helyzetéből azt szűrtük le, hogy abba nem csak 1800 körül egészen a század közepéig temetkeztek, hanem már az egész XVIII. században is. Ezt engedte következtetni a sok összehordott csont, koponya, tetem.” Mivel ismerjük a XVII. században idetemetettek neveit is, azt kell feltételeznünk, hogy a kripta befogadóképességét a nagy kereslet szemszögéből nézve, legalább minden 50 évben a tetemek porladó maradványát a szentély alatti, vagy a hajó alatti kripta puszta földjébe, mint valami külön kiásott osszáriumba helyezték. Különben el sem tudnék képzelni: hová fért volna a számos idehozott halott.

1739 előtt a következő halottakról beszélnek a megjelölt források.

Mint már közöltük: A templom melletti folyosóról olvashatjuk a templom jobboldali falába elhelyezett sírfeliratot és pedig latinul. Értesülünk ebből, hogy 1637. november 8-án elhalt Sibrik Zsuzsánnának állítatta férje, nemzetes Supanich István királyi ügyész. A síremléken ugyancsak kőből való féldomborművü címerpajzs látható. A latin szöveg a következő. A körirat: Dilectae moestus posuit obeunti 8 Novemb 1637 Gen: D. M: Steph. Supanich Gavsarvm Regalium Director Generosae Dominae Susannae Sibrik Coniugi. Középen címer, alatta:

271