Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
KILENCEDIK FEJEZET A szombathelyi ferences kolostor vizitátorai, szindikusai, konfráterei és jótevői - Iparosok kereskedők- A kolostor viszonya alkalmazottaihoz
Alapítványtevők Az előbb elsorolt jótevők nem akartak örök szentmiséket a rend javára alapítani. Hanem a legtöbbször minden kötelezettség és megkötöttség nélkül hagytak a rendiekre bizonyos összeget, vagy dolgot, ingatlant stb., mert egyszerűen jót akartak tenni a szegény és kolduló jellegű szerzetesekkel, illetve kolostorukkal. Az alapítványtevők azonban többnyire azzal a céllal hagytak kisebb nagyobb összeget a kolostorra, hogy azok kamatainak megfelelően egyszer s mindenkorra kötelezettséget vállalnak szentmisék mondására. Ilyen értelemben sorolja fel a kolostornak egy kéziratos könyve azokat az alapítványi tőkéket, illetve összegeket, amelyek kamatainak fejében kötelesek voltak az atyák szentmiséket végezni. Szó van itt arról a kolostori kéziratosról, amely az 1847-1862-ig érvényben lévő alapítványi tőkéket sorolja fel. A felsorolásból megismerjük: kiknél vannak ezek az összegek lehelyezve és kik kötelesek azoknak kamatait a kolostor iránt leróni az elvégzett misék fejében. A könyv felirata: Liber hic exhibet Nomina Dominorum Debitorum iuxta seriem alphabeticam numeratorum nec non numerum Obligatorialium et extractuum Testamenti, cum adnotatione oneris Conventum manentis. — Deservit ab anno 1847-1862 in usum Superiorum V. Conventus Sabariensis Patrum Franciscanorum.506 Meg kell jegyezni azonban a rend szellemére: bár P. Laurentius a Cozza de S. Laurentio a rend generálisa (1723-1726, utána bíboros) elrendelte, hogy örökre szóló misealapítványokat a szerzetnek nem volt szabad elfogadni, sőt evégből a rendtartományban a provinciális megbízásából 1725-ben P. Ramocsaházy Bernardin és P. Pordányi András végigjárták a kolostorokat és átvizsgálták az örök alapítványi szentmiséket és az ingatlanokat. Intézkedéseik úgy szóltak: új, örök alapítványi misét nem szabadott elfogadni és az ingatlanokról le kellett mondani. Mindennek ellenére később mégis újra csak találkozunk alapítványi szentmisékkel, érvényesült a végrendelkezők és alapítványtevők akarata, főleg II. József után, amikor újra csak találkozunk örökre szóló alapítványokkal. Maga a rendtartomány még az 1803-i szabványaiban is nehezményezi az ilyen misék elfogadását.507 A rend 1897-i reformja után pedig a legújabb generális konstituciók (1953) szövege nyíltan kimondja, hogy ezentúl a rend nem fogadhat el örök alapítványokat.508 A XIX. században azonban még a régiek maradványaként a következő alapítványi misék tőkéjéről olvasunk, amelyeknek a kamataiért tehát a szentmisék elvégzése kötötte őket. A jelzett könyv szerint az alapítványok a következőknél találhatók 1847-1862 években: (...) 506 Ez a kéziratos 40 cm x 25 cm nagyságú hatalmas folio-kötet. SZÁL. so? STATUTA lg03 4g_5o. p. 508 REGULA 1953 99. p.: Cum ordo noster incapax sit possidendi bona stabilia, ideo nobis neque legata perpetua, neque perpetuas oblationes, sive reditus quoscunque stabiles recipere licet. 262
