Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
KILENCEDIK FEJEZET A szombathelyi ferences kolostor vizitátorai, szindikusai, konfráterei és jótevői - Iparosok kereskedők- A kolostor viszonya alkalmazottaihoz
Adakozók, hagyományozok, végrendelkezők A ferencesek iránt megnyilatkozó rokonszenv és szeretet legjobban azokból az adományokból sugárzik feléjük, amelyeket a szegény szerzetesek kolostorának és templomának felsegélyezésére irányuló szándékból tettek a szombathelyi és vidéki egyháziak és világi hívek. Ebben szinte versenyre kelnek a szerényebb tehetségűek, egyszerűek éppúgy, mint gazdagok, tehetősek és előkelők. A cél többnyire lelki indítékból fakadt. Az adakozások és végrendelkezések egyszerű felsorolása is fényesen igazolja azt a tényt: mekkora befolyást gyakorolt a rend a telkekre! A kegyelet, hála és szeretet tömörítette az embereket a ferencesek felé. Ha szorosan vett híveik nem is voltak, mert Szombathelyen nincs plébániájuk 1930- ig, de annál jobban ragaszkodtak hozzájuk a jó hívek lelki szolgálataik és szép példáik miatt. A lelkieket önzetlenül és szinte két kézzel szórták a hozzájuk közeledők felé. A Számadáskönyvek bejegyzései szerint és után következő adakozók és végrendelkezők neveit sikerült (nyolc kötet alapján) feljegyezni. Meg kívánom jegyezni, ezek az adakozók elsősorban alamizsnát akartak adni a kolostornak, minden további kötelezettség nélkül. Ha szentmisékre tesznek végrendeletet, azt sem örök kötelezettséggel teszik, hanem az értéknek megfelelő egyszeri és egyszerű lemondásra. Az alapítványi szentmisékről a következő alcím alatt foglalkozunk. Mindenek előtt meg kell említenünk a legrégibb és legnagyobb olyan alapítványokat, amelyekért külön kötelezettség nem járt, ellenben azok fejében szép összegű kamatot vettek fel. A szombathelyi ferences rendház könyvei között az 1724-1764 évekre terjedő Liber Prothocolaris conventus Sabariensis in meliorem modum redactus a. 1727. Fordítottjának elején a számozott 4. oldalon az 1727-i házfönök följegyzi a kolostor 1727-ben fönnálló alapítványait: Eleemosyna pecuniaria Fundationalis címen. Eszerint: A kolostornak 4000 Ft tőkéje (ez ti. a Gorup-féle alapítvány) Kőszeg szabad királyi város kezelésében van. Ennek 100 Ft után szokásos 6% évi kamatja 240 Ft. Ezt a kamatot a pünkösdi ünnepekig kellett a városnak a kolostor részére leróni (1727-i). 1727-ben új szerződés jött létre a várossal, ezentúl 5% kamat, így összesen 200 Ft jár a kolostornak két részletben: karácsonykor 100 Ft és pünkösdkor 100 Ft. A Számadáskönyvek szerint legalább 1678 óta fizeti ezt a város.503 A másik tőke-alapítvány 3333 Ft 33 és fél dénárról szól, ez Folnay erdélyi püspöktől tett alapítvány. Ennek a tőkének eredtére nézve ezt olvassuk: 1670. május 28-án Kőszeg örökös urának gróf Széchy Péternek meghívására Széchy patyi kastélyában megjelentek a vasvár-szombathelyi káptalan, mint hites hely részéről Hegyessy Márton és Bartók Mihály kanonokok, valamint a szombathelyi ferencrendiek képviselője Mogyoróssy Ádám szindikus. A két kanonok, mint tanú előtt Széchy Péter és Mogyoróssy megegyezetek a következőkben a 3333 Ft 33 és fél dénár összeg körül. Ezt az összeget néhai Folnay Ferenc erdélyi püspök 503 SZÁMADÁSKÖNYVEK 1673-1721. 260
