Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

NYOLCADIK FEJEZET A ferences kolostor menedékjoga - Lelki mentsvár jellege (Asylum!)

vár- illetve erődítményeknek helyreállítási munkájára menesztik, vagyis közmunkára ítélik. Ugyancsak azokat is, akik elrejtik a szökevényt, erődítményekbe közmunkára és a kincstárnak okozott kár megtérítésére kötelezik. Ha nők az illetők, tíz évre Temesvárra internálják. Egyházi és világi elöljárók vétkességükért azzal bűnhődnek, hogy a szökevény utáni jóvátételen kívül ezer forintot fizetnek. A gazdagabb egyháziaknak vagy kolostoroknak birtokai sequestrum alá kerülnek, míg a nevezett összeget le nem fizetik. A kolduló rendet pedig eltiltják a kéregetéstől. Plébánosok és káplánok 150 forintot fizetnek a kincstári jövedelmen kívül. Akik viszont feljelentik a szökevényeket, jutalomban részesülnek. És pedig, gyalogos vagy ló nélküli huszár szökevényért 24 forintot, ha a lova is megvan, akkor 40 forintot kap a feljelentő vagy beszámítják. A szökevény elrejtőjének feljelentéséért, pedig 12 forint jutalmat adnak.

Külön talán nem is kell hangoztatni, hogy a menedékjoggal élők is többnyire katonaszökevények. Épp ez időben, majd ismét II. József idejében, és ennek uralkodása után, a katonaszökevények nagyon elszaporodtak. S mivel falvakba, emberek elé már nem mertek menni, ezért magányos helyeken, hegyekben, erdőségekbe vonultak. A XIX. század elejétől fogva ezekből válnak és lesznek a szegénylegények, a betyárok, útonállók, akik általában véve a nincsteleneket nem bántották. Ellenben a gazdagokat, pénzembereket, uraságokat terményben és pénzben megzsarolták. Bandákba verődve a zsandárokkal szemben fegyverrel is védték magukat. Rózsa Sándor, Savanyu Józsi, Sobri Jóska, Pató Pista, (Mikszáth Kálmántól is ismertetett) Krúdy Kálmán, stb., ezeknek a szegény legényeknek vagy betyároknak legendás képviselői.

A helytartótanács, természetesen, a királyi rendeletek betartását sürgeti. Vagyis: a kolostorban, illetve templomban menedékjogot kereső katonaszökevényeket, illetve gonosztevőket adják ki a világi hatóságoknak. A különféle bonyodalmak elkerülése végett viszont az elöljárók lerázták magukról az illetőket és bejelentés nélkül elengedték akárhányszor. Ezért meg a helytartótanács a provinciálist hibáztatta. Innét van az, hogy P. Dominkovits Modeszt provinciális (1750- 1753, 1759-1762) 1761. december 16-án közli a kolostorokkal: a katonaszökevények és gonosztevők, akik kolostorainkban menedékjogot keresnek, sok és súlyos megszégyenítést okoznak a rendtartománynak azért, mert velük kapcsolatban némelyik hanyag elöljáró nem tartja szem előtt a királyi rendeleteket. Az előző novemberben a királyi helytartótanács megintette a provinciálist: tartassa be a kolostorfőnökökkel a rendelkezéseket. Kéri, az odamenekülőket ne merjék titokban elkergetni, vagy elbocsátani, mielőtt a királyi rendeletek szerinti illetékesek az ügyet nem ismerik. Ezért szigorúan elrendeli, hogy a három idevonatkozó királyi rendeletet az arra szánt könyvbe írják le, a házfőnökségben pedig függesszék ki, hogy mindig kéznél legyenek. Különben az illetékesektől a gonosztevőkre nézve reverzálist kérjenek, vagy a püspöktől különleges intézkedést esz-252