Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

ELSŐ FEJEZET Letelepedés

Az általános és kedvezőtlen egyház- és rendtörténeti vonatkozások mellett, kedvezőbbek a XIV. századbeli magyar egyházi és rendi viszonyok. Nálunk az Anjouk uralkodnak. Az 1360-ban történő szombathelyi letelepedéskor Nagy La­jos hazánk fejedelme. E királynak vallásossága, jótékonykodása közmondásos és egész Európa előtt ismeretes. Törekvése a magyar haza jólétének és tekintélyének emelése. Nagy Lajos (1342-1382) szerette a szerzetesrendeket, sok rendházat, templomot, apátságot, kegyhelyet alapított számukra. A királyi családban köz­tudomású jámbor édesanyjának, Lokietek Erzsébet anyakirálynénak szeretete Szent Ferenc rendje, és annak női ága, a klarisszák (II. rend), iránt. Az ország dé­li vidékén hittérítői célzattal egymásután alapítja a ffanciskánus kolostorokat. Szándéka az, hogy ezekből, mint valami missziós központokból térítsék Szent Ferenc fiai a délvidéki görögkeletieket és a balkáni bogumilokat. Cseri, Karánse­­bes, Kövi (Kevevára), Orsóvá, Szörénytomya (Turnu Severin) a nagy király térí­tő eszméinek is hordozói.10 11 Nagy Lajosnál családi hagyomány a ferencrend iránti vonzalom. Egyik közeli rokonát, Toulouse-i Szent Lajos püspököt XXII. János vette fel a szentek közé. Ez a Szent Lajos ferences, IX. Szent Lajos francia király a ferences III. rendnek a tagja. Lajosnak féltestvére Kálmán győri püspök, pedig a szombathelyi ferences megtelepedés szerzője. 1360-ban a magyarországi ferencesek térhódítása majdnem befejeződött. Egyetlenegy rendtartomány, a Provincia Hungáriáé ölelte fel az egész ország te­rületét, Pozsonytól Nagyszebenig, Lőcsétől Szávamindszentdemeterig. A ferenc­rend magyar kolostorainak hálózata olyan sürü, hogy az egyik 1316-ból származó rendi kimutatás szerint" nyolc őrségben (custodia) és 43 kolostorban virágzik itt a ferences élet. A rendi alkotmány szerint egy-egy rendtartomány, amelynek élén a rentartományfőnök (Minister Provincialis) áll, őrségekre: 5-7 klastromból álló kisebb egységekre oszlik, amelynek feje az őr (custos). 1316-ban a magyar fe­rences rendtartomány a következő őrségekből tevődik össze: 1. Győr, 2. Zágráb, 3. Szerémség, 4. Esztergom, 5. Pécs, 6. Eger, 7. Erdély, 8. Székesfehérvár. Ezek közül az őrségek közül a Dunántúl mai területén számba jöhet: a győri, a pécsi és a székesfehérvári őrség. Az esztergomit nem számítom ide, mert Esztergom kolostorán kívül a többi: Nagyszombat, Nyitra, Csejte, Trencsén és Lipcse (Zó­lyom m.), mind a Dunától északra, Északnyugat-Magyarországon található.12 A rend terjeszkedésének ütemét fémjelzi az a tény: már 1340-ben 8 őrségről és 45 zárdáról, 1384-ben pedig már 10 őrségről és 50 kolostorról vezetnek kimutatást a rendi krónikák.13 Karácsonyi már 1379-ben is ennyit tételez fel.14 A pécsi őr­séghez tartozott: Pécs, Segesd, Kaproncza, Szemenye és Varasd, később Ludbrég is. Míg a székesfehérvári őrség rendházai: Pest, Buda, Óbuda, Szeged, később 10 KARÁCSONYI 1922-1924 II. köt. 25, 88-89, 109, 131, 190. p. 11 ANALECTA IV. köt. 554. p. 12 KARÁCSONYI 1922-1924 I. köt. 33. p. 13 HOLZAPFEL 1909 144. p. 14 KARÁCSONYI 1922-1924 I. köt. 46. p. 24

Next

/
Thumbnails
Contents