Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
HETEDIK FEJEZET A ferencesek művelődéstörténeti vonatkozásai
sóruha-posztóért 25 Ft 65 dénárt, azután 5 font borsért, 5 font gyömbérért és 5 uncia szerecsendióért 6 Ft 72 dénárt. Továbbá két keréksínvasért 3 Ft, azután fejes szegekért a kapukra és egyszerűbb dolgokért 2 Ft a kiadás, cérnáért 18 dénár, összesen 36 Ft a kiadási végösszeg. - Ezekből látjuk a kolostor akkori szükségleteit, amelyeket vásárokon igyekszenek kielégíteni. 1689. szeptember 7-én a szombathelyi vásáron beszerzik a következőket: kásának valóért 60 dénár, 20 font gyertyáért 1 Ft 90 dénár, 20 rőf durva szövetért 3 Ft, 6 és fél rőf posztóért a gyerek és kertész részére 2 Ft 30 dénár, továbbá 3 pár késért az ebédlő és a kádárműhely számára 65 dénár, azután 4 rőf drága anyagért (masulane) 68 dénár, valamint gombokért, övékért, csatokért és kapocsért, egyébért 1 Ft, összesen 10 Ft. 1690. augusztus 14-én a kertesi vásáron szükséges dolgokért kiadott a rendház 5 Ft-ot. 1705. január 13-án a vépi vásáron 2 Ft 6 dénárt költöttek el. De 1722. január 23-án a vépi vásáron már 10 Ft-ot költöttek árura. Jellemző különben Vép jelentőségére, hogy 1765. augusztus 24-én a vépi serfőzőtői 108 Ft-ot kapnak. Vépen tehát serfőzde is volt. 1777. augusztus 13-án a kertesi vásárra 60 Ft-ot visznek, hogy azon vegyenek egyet-mást. De ugyanígy jártak Kőszegre beszerezni dolgokat. Különös, hogy 1757. november 20-án Kőszegről szereztek be 75 dénárért homokot a tányértisztításra. Ruhaneműek közül a Számadáskönyvekben azoknak a vétele szerepel leginkább, amelyek a szerzetesek számára voltak szükségesek. A habitusnak való posztóról illetve darócról olvasunk legtöbbször. Igaz, a szombathelyi kolostor lakói a rendtartományi határozatok szerint 1757 óta, a pápai rendház kallóműhelyéből kapták a szerzetesruhának valót. Azonban a habitusposztó mellett vesznek tunika-posztót is. A rendtagok tunikája tulajdonképpen egy alsó habitus, de valamivel rövidebb annál korda nélkül és valamivel vékonyabb anyagból is készült. Emellett vesznek rőf számra szövetet, részben alsóruhának, részben pedig az alkalmazottak részére, továbbá templomi ruhák készítésére. Durvább szövetről is beszélnek, főleg az alkalmazottak számára, mert tartósabbak, munkára valók, nem kell annyira vigyázni rájuk. Itt-ott hallunk pectorale-kről, amely igazában mellényt, vagy gallért jelent. Látszik, hogy télen a hideg ellen a szerzetesek a habitus fölé még mellény-félét vettek fel. A kocsisok számára gyakran szereznek be pokrócot, már 1676-ban olvasunk ilyet a kiadási rovatban. A világi személyzetnek szólnak: a nagyszűr-vétel, szalavárdi (1704): vagyis durva vászonból készült nadrág, vagy félig bőrből való rövid lovagló nadrág. A kolostor személyzetére vonatkozólag erős munkaruhát kell alatta érteni. De emellett már 1691-ben 2 darabot, 1695-ben már 4 darab paplant is vesznek. Ez már a korral való haladást is jelenti, mert nem egyszerű dunyhával vagy pokróccal takaródznak. Hallunk azonkívül 1763-ban egy bizonyos anyagnak vásárlásáról, amelyet népiesen rásának mondanak. 1763-ban 15 rőföt vesznek belőle. Meg is jegyzi a főnök, hogy mire: ablakfüggönyökre és a gvárdián cellájának ajtóablakára. A rása durvább, ritka szálú gyapjúszövet. Vásárolnak ezenkívül 1710. májusában egy és negyed rőfhyi 240
