Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
ELSŐ FEJEZET Letelepedés
ELSŐ FEJEZET Letelepedés A templom és kolostor épületének középkori és újabb története - Ingatlanok Háttér - Ferencesek hazánkban Bármely szerzetesrendnek a letelepedése valamilyen városban, községben vagy vidéken, a rend részéről hódítást jelent. A letelepedés helye módot ad a szerzetnek a működésre: ott apostolkodhatik, hirdetheti az Isten igéjét, tevékenykedhetik a felebaráti szeretet terén. Valamely rendnek a terjeszkedése, annak virágzása és érvényesülése delelőjén szokott bekövetkezni. A hanyatlás erkölcsi testületekben ugyanis rossz prókátor a terjeszkedésre. 1360 körül a ferencesek helyzete nem a legszerencsésebb a világegyházban. Ellenben, valamivel kedvezőbb körülményeket látott hazánkban. A római katolikus egyház XIV. századbeli történelmében elegendő csak megemlíteni az avignoni pápák korát (1309-1377), amely az egyház tekintélyén ejtett csorbát. Az Avignonban székelő pápa a francia uralkodók diplomáciájának vált uszályhordozójává. A lelki függetlenség feladásával együtt járt az egyházfegyelmi dolgokban való engedékenység, anyagi előnyök hajhászása és a nepotizmus (szertelen rokonpártolás) elharapódzása. Ezekből következett az erkölcsök általános lazulása és a régi fegyelem gyors bomlása. Ez a kortünet hamarosan mutatkozik a ferencrendben is. Itt is bekövetkezik az elvilágiasodás, mint koldulórend feladja a szegénység szentferenci eszméjét, a sok vita a fegyelem körül rontja a franciskánus rend egészséges közszellemét, megbontja a szerzet egységét. A ferencrend ilyenformán széjjelszakadozik. A lazulás visszahatásaképp ekkor keletkeznek a különféle rendi árnyalatok, amelyek forrásukat ebben, a XIV. században lelik. A XVI. század elejéig két fő árnyalat alakul ki. Egyik a szigorú rendi fegyelem megtartását (reguláris observantia) hangoztatja, a másik a szegénység alóli felmentéseket emeli ki. Ez a konventualizmus. A heves belső rendi viták bevonták a pápát, XXII. Jánost (1316-1334) a küzdelem porondjára, úgyannyira, hogy ez bullában vitatkozott a rend generálisával Cesenai Mihállyal (1316-1328) és a híres Occam Vilmossal. Végül is a pápa letette az elméleti szegénység elvéért harcoló generálist, és megsemmisítette az obszervánsok elődeit, a XIII. század második felében keletkezett ún. spirituális túlzókat.9 9 E kérdésről vö. HOLZAPFEL 1909 60-61, 55-58. p.; TAKÁCS 1937 95-102. p. A spirituálisokról TAKÁCS 1937 90-95. p. 23
