Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

HETEDIK FEJEZET A ferencesek művelődéstörténeti vonatkozásai

szobájában is folyton felkeresik. De nem változtattak Jeromos atya helyzetén. Csak 1779-ben neveznek új igazgatót, aki nem tanít.378

P. Nagy Vince keresztnevén György, született Doborgazon 1730-ban, meghalt 1785-ben Szentantalban (Csallóköz, Pozsony m.). Szombathelyen házfönök 1774-1775, és 1776-1779 években. 1776-ban kisegítő, vagy ideiglenesen helyettesítő igazgatónak tűnik fel előttünk.

P. Sipka Kristóf 1779-től 1795-ig igazgatója a gimnáziumnak. Született Ludadon 1749. február 15-én, meghalt Szombathelyen 1796. március 1-én. Kétszer is házfőnöke a szombathelyi rendháznak: 1788-1791, 1794-1796 években. A gimnázium igazgatóságát ingyen vállalta.379 Abban az időben tölti be Sipka atya az igazgatói tisztet, amidőn a II. József alatti és utáni beamtereskedő, kicsinyes és állami beavatkozás mindenben észlelhető. Halmozzák az aktákat, egyikkel agyonütik a másikat. Éppen ő alatta, a magyar ember alatt akarják elnémetesíteni a gimnáziumot is. Hisz József császár elrendelte a német tanítási nyelvet (1784). Az a tanuló, aki nem sajátította el a német nyelvet, nem vehető fel. Az a tanár, aki nem tud, vagy nem akar németül előadni, azt az igazgató függessze föl és gondoskodjék helyettesítéséről.

Azután folyton zaklatják Sipka igazgató atyát a kimutatásért is. Szemrehányást kap ezek hiánya miatt. De Sipka igazgató, s vele együtt a tanári kar is - úgy látszik — passzív rezisztenciába mentek és nem nagyon igyekeztek a különben magyarellenes rendelkezéseket végrehajtani.380 Jellemző, Sipka atya maga is gyengén kezelte a német nyelvet, mert a rendi névtár szerint381 németül csak gyóntatott, de nem szónokolt.

Tulajdonképp P. Sipka Kristóf a gimnázium igazi képviselője. A pécsi királyi főigazgatók: gr. Teleki Kristóf és Vay István hozzá intézték a helytartótanács leiratait. A városi hatóságok is vele érintkeztek. Alatta a gimnázium nagy tekintélynek örvendett a hatóságok előtt is. Épp eme város részéről történő nagy megbecsülésnek a bizonyítéka az a jegyzőkönyvi határozat (1791. február 19-ről), amelynek tartalmából bizonyos epizód játszódik le előttünk. A királyi gimnázium épületéhez (most gyógypedagógia) úgy látszik közel feküdt a „királyi Depositorium”, amelyet rongálni, vagy fedelére köveket szoktak dobálni vásott emberek. Azért 1791. február 17-én Tarnofszky Antal „királyi magasinarius” kidoboltatta: senki ne merészelje rongálni a depositoriumot. Állítólag külön megemlítették a diákokat is és ha köveket mernek az épületre dobni, 25 pálcát kapnak. Erre P. Sipka Kristóf igazgató, Czinke Ferenc, Kultsár István, Grinschuch (sic!) Ignác, valamint P. Szekér Joákim és P. Vlaszati Jácint gimnáziumi tanárok átírtak a városnak. Megkérdezték: milyen joggal avatkoznak a gimnázium ügyeibe és igaz-e, hogy 25 pálcát ígértek a diákoknak. A nemes magisztrátus átír, hogy utánajárva a

378 KLEMM é.n. 16-17. p.

379 KLEMM é.n. 45. p.

380 BOZSOKI 1946 13. p.

381 RACHSA 1784.

171