Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

HATODIK FEJEZET A szombathelyi ferencesek egyesületei - Szociális tevékenységük

A győri egyházmegye 1777-i névtárából316 39 remeteség ismeretes. Ebből Vas megyére esnek: Baltavár, Csepreg, Felsőlendva, Kőszeg, Dömölk, Muraszombat, Németgencs, Pinkafő, Szombathely, Szentvid, Vasvár, Szentmárton. Amiket a remeték ferences III. rendiségéről írtunk, annak ellentmondani látszik ez a győri egyházmegyei névtár (Calendarium). A közölt remeték nevei előtt a magyarázó cím ezeket mondja: Remeték, akik Szent Antal regulája szerint a győri egyházmegyében meghatározott zárt cellákban a nagymélt. püpök úr engedelmessége alatt élnek. Tehát itt „Sz. Antal regulája alatt” élő remetékről történik említés. Ez azonban nem a terciárius rendiség ellen foglal állást, mert hisz részben ugyanazok a III. rendi remeték vannak itt is felsorolva, akik nyilván Szent Ferenc bűnbánó rendjéhez tartoznak, hanem inkább Remete Szent Antal életmódjára akar utalni, a ferences terciárius fogadalom megtartásával. Különben is ugyanaz a Zichy Ferenc püspök már 1744. július 11-én Rákoson (Sopron m.) a nyaralójában kiadott, a remetékre vonatkozó határozatot,317 ahol 10 pontban foglalja össze a remeték életére vonatkozó előírásokat. Már az 1. pontban leszögezi: Weselsky Ignác remete széniort püspök elődjének tudtával 1743. július 16-án a somorjai (Moson m.) remeteségben választották meg, amely káptalanok elnöke Főt. Schröffel Ciprián kismartoni gvárdián és III. rendi igazgató. A 2. pontban hozzáteszi, hogy az egyházmegye területén „példás egyöntetűség és a név. rendi kongregáció miatt akarja csak eltűrni az összes remetéket, akik függjenek a ferences mariánus Főtiszt, provinciálisától, nemkülönben Kismarton szabad királyi város Sz. Mihályról név. kolostorának gvárdiánjától, vagy akit a provinciális ott a III. rend igazgatójának kinevez”. A 6. pontban jelzi, hogy minden három évben az igazgató atya elnöklésével tarthatnak káptalant. Mindezek az előírások a ferenceseknek való alávetettséget és a terciáriusi életmódot tételezik fel.

Hátravan még, hogy a szombathelyi püspökség alapításának évében 1777- ben a szombathelyi püspöki levéltárban őrzött ama remete-összeírásról tegyünk említést, amely ennek az új egyházmegyének a területén lévő remetékről, illetve remeteségekről értesít bennünket.318 Ezek szerint az új egyházmegyében a vasi részen a már említett helyeket hozza föl mint remeteségeket: Szombathely, Genes, Kőszeg, Szentvid, Pinkafő, Vasvár, Baltavár, Dömölk, Felsőlendva, Muraszombat, Szentmárton. Más kézzel még hozzáírva: Zalaegerszegen a Kálváriahegy és Becsehely (Béczi filiája), amelyet az uradalom tart fönn.

Az újabb összeírások között nem szerepel Ják, holott régebben: 1746-ban, 1750-ben és 1765-ben remete ott tartózkodásáról értesülünk. 1746. szeptember 7- én Gvicsis Mihály osli remete bizonyítványt ad Kendik Ábrahámnak Jákra. Ebből a magyar nyelvű nehezen olvasható iratból kivehető, mennyire komoly életet és próbát tartott mindegyik remete. írja ez a Gvicsis:

316 CALEND. 1777 130-134. p.

311 GYP Ordines Religiosi, 5. köteg.

318 SZP Releigiosi 14. Conscriptio Eremitarum in Dioecesi Sabariensi 1777.

152