Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
HATODIK FEJEZET A szombathelyi ferencesek egyesületei - Szociális tevékenységük
HATODIK FEJEZET A szombathelyi ferencesek egyesületei Szociális tevékenységük Terciárius remeték Jörgensen, Szeráfi Szent Ferenc életírója310 szól arról a kísértésről, amely Isten Szegénykéjét élete, illetve megtérése első szakaszában a remete életre csábította. Nem is csoda! Itália azúrkék ege, a barlangokban bővelkedő Appenninek hívogató mélyedései, az enyhe éghajlat, a megejtően kies és festői tájak mind mind csalogatták Francescot a remeteségre. A világhírű dán Jörgensen könyve utolsó fejezetének egyenesen ezt a címet adta: Der Einsiedler Franz, Ferenc a remete. Tényleg, csak gondolnunk kell Alvema csúcsára, ahol utolsó éveinek jórészét töltötte elvonatkoztatva a világtól és megpecsételve Krisztus sebeitől. A remetéskedő Ferencet sokan rendje fiai közül követték a magány és remeteség szeretetében. Idők folyamán szerzetének egy-egy ága akként fogott a lelki megújuláshoz, hogy a településeken kívül fekvő kicsinyke kolostorokat választotta. A XVI. és XVII. század itáliai és közép-európai reformáltjai, a francia rekollektusok, a spanyol sarutlanok, vagy alkantarinusok (Alkantari Szent Péter követői) a remete élet felújításával indultak el a fegyelmi reformok útján. A kapucinus ferencesek pedig mai napig mint remeteszerzet fiai viselhetnek szakállt. Ne csodálkozzunk, ha a XVIIII. században épp hazánkban is akadnak a remeteéletnek követői, főleg a hirtelen megtértek, vagy a török dúlások után fellendülő mély vallásosságnak megszállottjai közül. Dunántúl érintetlenebb erdős-hegyes vidékén egymásután találkozunk remetékkel. A szőlőhegyek kápolnái, a temetők és kálváriák kicsiny templomai, az egyedülálló magaslatok, a kiemelkedő dombok kicsiny istenházai gondozottságukat és belső tisztaságukat egy-egy remetének köszönhetik. Szombathely kálváriái temploma, a Keszthely mellett és Légrád felett emelkedő Szent Mihály-hegy, Somló, Szentvid, Kőszeg, Lorettom, a pápai temető kápolnája stb., stb., nemcsak a szentély helyzeti szépségében leli vonzerejét, hanem az ott tartózkodó szent ember, a remete személyében is célpontja a zarándoklatoknak. A remete ugyanis imádságos, vigasztaló, tanácsadói, sokszor oktató és eligazító tevékenységével a hozzáforduló felebarátnak igazi jóakarója, sokszor valóságos megmentőjévé vált. A remeték jó része Szent Ferenc III. rendjéhez tartozott. Mint ilyenek egyegy franciskánus kolostor pártfogása és felügyelete alá tartoztak. 1744-ből egy kimutatással rendelkezünk, amely a mariánus ferences provinciálisnak (P. Thum 310 JÖRGENSEN 1925. 148