Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
NEGYEDIK FEJEZET A szombathelyi ferencesek tevékenysége a lelkipásztorkodás, illetve az apostolkodás területén
rendi atyák magyarországi Szent Erzsébetről nevezett új plébániája határait képezik: a Kossuth Lajos utca, Erzsébet királyné utca, a Gyöngyös folyó, Szőllős község határa (kizárólag Szőllős) és a Perint folyó. Nem új részükre ez a munkatér és a hívek régi szeretete fogadja szeráfi szellemben végzendő munkájukat”. A Vasvármegye ugyanakkor közli a ferences plébánia első vezetőjének, P. Heidinger Jenőnek a nevét is. P. Jenőt provinciális atya prezentálta a püspök úrnak. Első ferences káplán P. Horváth Olivér lett. Január 5-én keresztelte meg P. Heidinger Jenő adminisztrátor az első csecsemőt: Sárffy rumi utcai nyomdász kisfiát Mihály névre.259 (...) Vidéki lelkipásztorkodás Háttér. A régebbi vidéki és ferences kisegítéseket akkor tudjuk kellőképpen kiértékelni, ha a katolikus egyház XVII. és XVIII. századi Vas megyei helyzetét elvonultatjuk lelki szemeink előtt. Azt hihetnők: mivel Szombathely és környéke az ország legnyugatibb részén fekszik, talán nem is sínylette meg a török-tatár beütések és pusztítások utóhatásait. A régi hivatalos egyházlátogatások azonban mást tételeznek föl. Kazó István vasvári társaskáptalani prépost (1685-1697: szombathelyi plébános), kapornaki apát, 1697-1698-ban Vas vármegye területét a győri püspök nevében hivatalosan meglátogatta. Látogatási jegyzőkönyvében, az előszó V. pontjában így írja le a megye arculatát: a megye területe a már 16 év óta tartó háborúság miatt annyira elpusztult, hogy ahol azelőtt 100 megszámlált épület állt, ott most alig fele, vagy éppen harmadrésze maradt meg, s ezekkel együtt a lakosság is ugyan annyira megcsappant. Ha voltak is egyes helyeken plébániák, emberhiány miatt megszűntek. Ez a 16 éves háború a török kiűzésével kapcsolatos. Nemcsak Szentgotthárd, Vasvár körül, hanem Pápa felöl, Kanizsa felől sűrű beütések dúlták a helységeket. A megritkított lakosság körében a XVII. század végén buján terjedt az eretnekség. Úgy Kazó, mint pedig Scacchi Ferenc, aki 15 év múlva mint a vasvári társaskáptalan prépostja és Vas megyei főesperes 1713- 1714-ben vizitált hivatalosan - mindketten arról panaszkodnak, hogy az uradalmak, de főképp a Batthyány-uradalmak melegágyai az eretnekségnek. Ezeknek az uradalmaknak a tiszttartói, intézői protestánsok. Pedig a győri püspök is többször figyelmeztette az uraságot: váltsa le a más vallású intézőket. De csak ígéretet kapott, - a leváltás nem történt meg. Ellenben dicséri Scacchi az Erdődy, Esterházy uraságokat és a szentgotthárdi apátságot, hogy ott minden nagyobb zavar nélkül ez megtörténhetett.260 Scacchi megjegyzése különben, hogy a tiszttartók jobbágyaikat kényszerítik a hitehagyásra. Azok pedig odaállnak, ahol kenyeret kapnak! Kazó szerint: az egész kemenesaljai kerületben egy plébános sincs, kivé259 HIST. DOM. 1898-1945 1930. január. 260 KAZÓ 1697 Proscenium visitationis, p. V.; SCACCHI 1713-1714 leghátul 2. p. megjegyzés. 131
