Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
HARMADIK FEJEZET Elet és fegyelem a szombathelyi ferences kolostorban
szei, járványok idején a hűséges, meg nem futamodó hősök a lelkek megmentésében, és volt idő - a XIX. század évtizedeiben - amidőn a ferencesek a hitoktatás legjelentősebb képviselői. Vagyis a munkától nem féltek, mert a hívőkből éltek és mivel sem privát, sem közös vagyon nem kötötte őket az evilági élethez. Ezért szívesen váltak a város és vidék polgárainak, híveinek áldozatos lelki atyjaivá. - íme a kéregetés lelki rugói! Azonban nem szabad azt gondolni, hogy szertelenül, szeszély szerint és cél nélkül gyakorolhatták az alamizsna gyűjtést. Már a legrégibb idő óta a rendtartomány vezetőségének kötelessége: meghatározni az egyes kolostorok kéregetési területét vagy, hogy ugyanazon a megye részén a másik kolostor nem koldulhatott vagy ha igen, szigorúan előírták, hogy mit kéregethetett. Azért például Vas megye területén szigorú körülhatárolással megosztoztak: a szombathelyi, németújvári, pápai, sümegi és búcsúszentlászlói kolostorok. A pápai zárda alamizsnagyűjtési területe a kemenesaljai rész, vagyis főképp a celldömölki járás (Ság, Káld, Miske, stb.). Sümegé Jánosháza és környéke: Karakó, Duka, Hosszúpereszteg, stb., Búcsúszentlászlóé pedig a baltavári járás. Viszont Németújváré Felsőőr, Szentgotthárd, Körmend és Németújvár, valamint Muraszombat járásai. Ezért érthető, ha Muraszombat kolostora is féltékenyen őrködött kéregetési területe felett, főleg a XVI11. században, amikor más kolduló rendek is próbálkoztak a letelepedéssel, ez pedig megélhetésüket veszélyeztette. A kolostor levéltára egy fogalmazványt őriz 1725. október 31-ről,210 amelynek aláírói P. Viszlicsány Remigius gvárdián és P. Kiss Fábián házi tanácsos, s amely kérvény teljes egészében Vas megye közgyűléseinek jegyzőkönyveiben olvasható.2" Eszerint: a fóldbirtokosné özv. Erbeville Joanna Borbála grófnő, Draskovich Ádámné, Csepregbe akarta letelepíteni a minoritákat. A szombathelyi és soproni ferences kolostorok ez ellen tiltakoztak. A földbirtokosné ugyanis csak telket akart nekik adni, a megélhetésüket kéregetéssel tudták volna maguknak biztosítani. Evvel pedig nagyban kevesbítették volna Szombathely kolostorának alamizsnáját. További érveik a letelepedés ellen: X. Gergely pápa a II. lyoni zsinaton (1274) hozott döntvénye szerint új kolostor telepítése a legnagyobb körültekintéssel történjék, nehogy fölöslegesen szaporodjék a kolostorok száma és ártson esetleg a régebbieknek. Azután idézik az 1715. évi 102. törvénycikket, amelynek értelmében szükség nélkül nem kell szaporítani a kollégiumokat és kolostorokat. Erre különben - érvelnek tovább - erkölcsi szükség sincs, mert Sopron és Szombathely szívesen ellátja és ellátta a lelki igényeket, ahányszor erre alkalom kínálkozott. Ezt a jelenlegi plébános is tudja bizonyítani. A nevezett úrnőnek, úgy Csepregen, mint Sárvárott mindig készséggel álltak lelkiekben szolgálatára. Hatodik érvük: herceg Esterházy Pál más rendet szándékozott odatelepíteni, de a ferencrend érvei előtt meghajolva, őket vitte Csepregbe. Mikor azonban őt Draskovich Ádám uraság 211 211 VM Jkv. VI. köt. (1722-1727) 669. p., 1726. február 15-ről. A letelepedés ellen a vasvár-szombathelyi káptalan előtt, már 1725. október 31-én tiltakozott P. Viszlicsány Rémig gvárdián. 109
