Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

ELŐSZÓ

P. Bendes Valérián OFM emlékének a hálás szerző

ELŐSZÓ

1. A Sabaria Franciscaná-t életművemnek tartom. Annak pedig nemcsak terjedelménél fogva, de főleg életemet igénybevevő vonatkozásánál fogva. Több mint 70 évemből mintha csak ezért folytattam volna tudományos pályám kezdetén főiskolai képzettségem átlagán felül, Rómában három éven át (1922-1925) egyháztörténelmi, ferences rendtörténeti, a vatikáni titkos levéltár paleográfiai és archivisztikai tanulmányait. A rendtartomány filozófiáján és teológiáján 52 szemeszteri előadásaim mintha csak mélyebb előkészületül szolgáltak volna a szombathelyi ffanciskánusok egész múltjának átfogó és mélybenyúló részletes feltárására. Körülbelül 150 népmissiós és lelkigyakorlatos szerepléseim egyúttal alkalmi kutatásokat tettek lehetővé számomra a különféle plébániai és intézeti levéltárakban és könyvtárakban. 1941-1945. években Budapesten laktam, amikor is rendi szempontból főleg az Országos Széchenyi Könyvtárban és annak levéltári osztályán, valamint egyéb könyvtárakban és levéltárakban is kutathattam, bővíthettem rendtörténeti ismereteimet. Ugyanitt megismerkedhettem olyan személyekkel, akikkel való érintkezésem javamra vált (Balanyi György, Iványi János, Várdai Béla, P. Kaiser Nándor, stb.). A Szent István Akadémia ülésein, mint annak rendes tagja a tudományos módszerekbe, felfogásokba nyertem betekintést a szakemberektől. A külföldi rendtörténeti kutatók fényes sorában meghatottak ugyan a protestáns Paul Sabatier, Henry Thode, a konvertita Jens Johannes Joergensen, stb. példái és a rend történetéről írók nemes galériája, mint P. Franz Ehrle SJ bíboros, nálunk Karácsonyi János, Nagy Béni, Kollányi Ferenc, stb., de igazi példaképemnek mégis tanáraimat: P. Livarius Oligert, a korán elhalt P. Bruno Katterbachot, P. Jósé Pou y Marti-t, valamint még a többi nagy ferences írókat: P. Heribert Holzapfelt, P. Hilarin Feldert, P. Girolamo Golubovichot, P. Agostino Gemellit, stb. tekintettem. Ezeknek hatalmas munkássága erősítette szárnypróbálgatásaimat, ösztönözte és izmosította rendi tanulmányaimban kitartásomat, és serkentett a megszakíthatatlan, csendes, acélos kutatásokra. Működésem kezdetén nagy egyháztörténeti tervem volt: a vértanú egyház történetének felderítése. Sajnos csak egy kötet jelenhetett meg belőle (Nérótól Diocletianusig)1 és a további anyaggyűjtésen nem jutottam túl egyéb elfoglaltságom és elodázhatatlan kötelességeim miatt. A rend története felé azonban folytonos nosztalgiát éreztem. Erre sarkalt a magyar ferencrend múltjának hihetetlenül sovány irodalma és az általános rendtörténet alacsony színvonalú képviselete honunkban. Evégből kezdtem az assisi Szent iratainak kiadását,2 majd pedig az általános rend tudományos feltárását.3

1 TAKÁCS 1933.

2 TAKÁCS 1929.

3 TAKÁCS 1927.

9