Horváth Tibor Antal: Szombathely a XV-XVIII. században - Acta Savariensia 8. (Szombathely, 1933)
2. A város környéke
10. Nagyszőllős 1332-ben a királyi udvamokok birtoka volt.135 1334-ből fennmaradt határjárása, melyet Szőllősy Péter fia Mihály fia András kérésére a vasvári káptalan végzett.136 1386-ban Zsigmond adományából Ellerbach János és Bertold birtokába került,137 akik utóbb monyorókeréki uradalmukhoz csatolták és 1462-ben vám és harmincadmentességet is szereztek Nagyszőllősnek.138 1478. szeptember 4-én özv. Ellerbach Bertholdné Széchy Borbála 3.000 forinton elzálogosította Vépet és Szőllőst Thúróczy Györgynek.139 Az utolsó Ellerbach, János 1496. március 22-én elzálogosította birtokait - Nagyszőllőst is - a Széchyeknek (Miklósnak és Ferencnek),140 majd néhány nap múlva Bakócz Tamásnak, akkor egri püspöknek.141 A vételt a király is jóváhagyta142 és beiktatta Bakócz Tamást és 5 testvérét a monyorókeréki uradalom birtokába.143 Mikor Ellerbach meghalt 1499-ben, Bakócz már mint esztergomi érsek vette 135 GALGÓCZ. lad. 50. f. 1. n. 3. 136 OL. Dl. 40.700. 1335. júl. 13. oklevélben átírva a vasvári káptalan 1334. szept 29. kelt relatiójában a határjárás "prima meta incipit super fluvio Gungus et exit versus orientem ad spines vulgo Tuismege dictas, ...Unde similiter ad orientem directe tendit ad rubetum, ubi sunt due mete posite, quarum ima nobilibus de Herman, alia ipsi Andree separant et distinguunt, de quibus metis declinat ad meridiem, cadit in viam graminosam ab utraque parte eiusdem vie sunt mete posite, satis stricte, que ad orientem filiis Kondakur de Herman, ad occidentem vero memorato Andree separant et distinguunt. Super qua via et metis longe currendo ad meridiem pervenit ad fossatum, retro ortura Michaelis, Jacobi et Stephani, flliorum Kondakur et in eadem fossato cadit ad fluvium Gungus, in quo fluvio versus meatum longe vadit in loco angulari, ubi ipse fluvius flectit se ad orientem exit eundem fluvium versus occidentem in fossatum, quod ad meridiem Hermani, Alio Hermani, ad aquilonem Andree prescriptio separat et distinguit, in quo fossato ad occidentem vadit ad magnam viam, qua itur ad Sabariam, in qua via tendit ad meridiem, iuxta possessionem Aliorum Hermani Kiszeuleus vocatam et in ipsa via longe currendo, cadit in vicum, que de possessione Hermani vocata vadit ad viam Surkuta dictam, tenendo ad occidentem et perveniendo ad Surkuta in eadem via Surkuta declinat versus aquilonem longe currendo, pervenit ad metam terream, in qua meta terrea flectit se ad orientem, directe currit ad prodictam viam, qua itur in Sabariam et salit ipsam viam super dumibus sabuccis pro signo metarum positis vulgo Hosseubuz (talán Bodzasor?) vocato directe vadit ad orientem, cadit in fluvium Gungus, in quo fluvio ad aquilonem versus meatum ipsius fluvii longe currendo pervenit ad locum principalem ibique terminatur." (Kapossy János olvasata.) 137 OL. Dl. 7.220. (1386) és OL. Dl. 7.360. (1387), valamint GALGÓCZ. lad. 50. f. 1. n. 9. 138 CSÁNKI 1894. 725.; GALGÓCZ. lad. 50. f. 2. n. 19.; KÖRMEND. Acta Ant. Aim. 3. lad. 8. n. 10.; ezt megújítja II. Ulászló 1497. fcbr. 1. (HO 1865/a. 379.) 139 KÖRMEND. Act. Alm. 1. lad. 9. Sach 73. 1^0 1495 márc. 22. (Csánki szerint: márc. 28.) GALGÓCZ. lad. 50. f. 3. n. 6. és beiktatták: KÖRMEND. Acta Ant. Aim. 3. lad. 6. n. 12. KÖRMEND. Acta Ant. Aim. 3. lad. 6. n. 7-8. és u. ott. egy flizet: "Qualiter Joannes Ellerbach castra Monyorókerék, Körmend et Vörösvár Erdődiis perennaliter vendiderit". Vö. FRAKNÓI 1888.61. 142 KÖRMEND. Acta Ant. Aim. 3. lad. 6. n. 7-8.; FRAKNÓI 1888. 61. jegyzet. 143 KÖRMEND. Acta Ant. Aim. 3. lad. 6. n. 7. 54
