Horváth Tibor Antal: Szombathely a XV-XVIII. században - Acta Savariensia 8. (Szombathely, 1933)

5. A városi céhek és egyéb foglalkozások

árváit a céh veszi védelmébe, míg szükséges. Aki nem jelent meg a temetésen, száz pénzt és 1 font viaszt fizet. Ha a mester nem volna otthon, helyette felesége vagy legénye menjen el és kísérje ki a temetőbe. Aki olyan szegény volt, hogy a temetésre sincs költsége, a céh fogja tisztességesen eltemetni, a céhláda terhére.

6. Szombat délelőtt tíz óra előtt senki se merjen a piacon bőrt vásárolni a mestereken kívül. Tíz óra után bárki vehet. Aki ez ellen vét, 8 magyar forint a bírsága, melynek fele a városé, fele a mestereké. Ha valaki vidékről hoz bőrt a városba, és a mestereknek nem kell, akkor bárki megveheti. Ha mégis a mesterek tudta nélkül venne valamit, 8 magyar forint lesz a büntetése, melynek fele a várost, fele a céhet illeti. Vargabőrt csak feldolgozásra vehet, kereskedés céljára nem.

7. Aki a bőrt fehéríteni, jól kikészíteni nem tudja, minden elrontott bőrért 10 krajcárt fizet. Amelyik mester rossz munkát végez és feljelentik a céhnek, 100 pénzt és 1 font viaszt fizet. Amelyik mester letagadja, hogy van anyaga és a megállapított árért nem hajlandó dolgozni, ugyanannyi bírsággal tartozik. Egy mester se merjen a bőrre ráígérni 4 forint terhe alatt. Ha ketten társulnak, de csak egy bőrt találnak, tartoznak megosztozni rajta.

8. Amelyik vidéki varga karácsony vigíliáján és Nagyszombaton nem hajlandó munkáját itt a városon árulni, az az év egyetlen szombatján sem árulhat. A céhmester minden szombaton a piacon vizsgálja meg alaposan minden helybeli és vidéki mester áruját, és ha hibát talál bennük, páronkint 3 krajcárt fizettessen értük.

9. Jó, ügyes és gyakorlott legény heti bére 13 dénár és 1 pénz, de a mester ezenfelül minden új férfi cipőért adjon legényének 1 krajcárt, új női cipőért pedig 2 pénzt, egy saruért pedig 1 pénzt. Ha egy mester annyira elszegényedik, hogy nem tud megélni, munkába állhat más mesternél, de csak addig, míg az nem tud segédet szerezni.

10. Az inas három évig tanulja mesterségét. Az első két évre kap mesterétől 4 inget (indusia) egy felsőruhát "rusticanam, Szűr Csuha vocatam", egy pár új cipőt (ocres), új kalapot és annyi talpalást (suppositum), amennyit elszaggat, a harmadik év után kap mesterétől: egy forintot vagy annyit érő posztót, két ruhát (indusia) és tanulólevelet.

11. Az ilyen új legény fizet a céhládába egy font viaszt, a mesterek pedig beírják nevét a céhkönyvbe, azért, hogyha elvesztené tanulólevelét, másikat tudjanak helyette kiállítani.

12. Akit a céhmester hívat és nem megy, 100 pénzt és 1 font viaszt fizet. Ha másodszori hívásra sem jön, kétszeresét fizesse. Aki harmadszor is engedetlen marad, fizessen 1 forintot és 3 font viaszt, negyeszer 4 forintot fizet és ha végleg megmakacsolja magát, bezárják "ablakát" (fenestra) egy évre és két napra, s ez idő alatt nem gyakorolhatja mesterségét, míg meg nem békül a mesterekkel.

13. Aki idegen bírót keres, 4 forint a bírsága. Akinek nem szerződött legénye van és másnak egy sincs, elvétessék tőle, és ha nem akarja odaadni, 2 forintot fizet (fele a céhmesteré, fele a többi mesteré) és mégis elveszik és másnak adják, akinek szüksége van legényre. Akit a céhmester eltilt

206