Horváth Tibor Antal: Szombathely a XV-XVIII. században - Acta Savariensia 8. (Szombathely, 1933)

5. A városi céhek és egyéb foglalkozások

3. Ezeket a mestereket azért választották, hogy ne kelljen minden csip-csup dolog miatt gyűlésbe összejönni az egész céhnek és "dolgokat halasztani", de a választott mesterek se üljenek össze minden egyes vitás vagy pörös ügyben, hanem három-négy eset összegyűlvén üljenek csak össze, és akkor se költhessenek többet a céh pénzéből természetesen, legfeljebb 50 pénzt, a többi bírságot pedig a céhládájába tegyék, vagy együtt az egész céh költse el vagy ossza fel a szokott módon.

A "közönséges gyülekezetekben", tehát kántomapokon se költhetnek nyakló nélkül, ha 3-4 mester ellenzi, és amit költöttek is, arról számot kell adni a céhmestemek az új választáskor és ha a céh úgy tartja jónak, tartozik a túlkiadást visszatéríteni a céhnek.

4. Ha pedig a választott mesterek ítélete valakinek súlyosnak tetszik, joga van ellene fellebbezni a céh eleibe, de ha az is helyesnek találja az ítéletet, "aki méltatlanul apellált, négy forintra büntessenek". Ez a birság pedig két harmad részben a céhé, egy harmada a "pörös vagy afféle ellenkező" félé lesz.188

Hogy miféle munkát tartott raktáron egy gombkötő, képet nyújt egy özvegy mestemé, Árva Gergyelyné végrendelete: maradt utána 8 öv, ára 35 garas, selyemgomb és zsinór 7 forint ára és fél forint érő szőrmunka.189

A céhmester választásakor hit letétele "a Főbíró és Tanács Uraim előtt történt.

Egy alkalommal - 1693-ban - egy szombathelyi mester, Zrinyovacz gombkötő György és felesége Csempész Ilona Íratott Körmendre Babos András vármegye esküdtjével egy céhlegény ügyében és panaszt emelt a körmendi gombkötők ellen. A céh határozottan tiltakozik, mert a szombathelyi céh "tartozott volna az ott való nemes Ché, amint igasságunk tartja, ezen dologról elsőbben értekezni és minket is megh találni Chébély levél által", "mivel az eleje itt kezdődött ezen Dolognak, az vége peniglen ott lőtt az Böcsületes ott való igasságh szerént".

Mint a levélből kitűnik, egy céh legény Körmenden "meg is alkudott az itt való Atyja mester házánál", hogy megadja a társpohárt. Most a legény azt állítja, hogy az ottani legények elengedték neki a társpoharat, "holott a Legényeknek nem lévén ahoz szabad igasságok, hogy megh engedhették volna, mert az igasságh a mienk, noha a Legények élnek vele és függnek tőle". A szombathelyi céhnek kellett volna írnia Körmendre, "mely dolgot mi éppen el nem szenvedhetünk, hogy egy ott levő mester ember igasságukban minket megh háborgasson és olly méltatlan panaszt tegyen mi reánk, hanem az Böcsületes ott levő Nemes Gombkötő Chébeli Uraimék ezt megh visgálván és a binöst érdeme szerint megh büntetettnj méltóztassanak, nekünk pediglen kedvünket keresnj tartozzék".190

1752-ben - adott esetből kifolyólag - a város úgy határozott, hogy ezentúl "czéhbeli mesterek házasságon kívül is" élhetnek és mesterek maradhatnak. Mivel pedig a céh bemutatott articulusaiban világosan ki vagyon téve, "hogy új

188 SZM. 164. sz.

189 SZV. Test f.C.n. 211.

190 SZM. 109. sz.

164