Horváth Tibor Antal: Szombathely a XV-XVIII. században - Acta Savariensia 8. (Szombathely, 1933)
5. A városi céhek és egyéb foglalkozások
A vizsgálatról a céh mesterlevelet állított ki.65 Ha a próba nem sikerült, meg kellett ismételni, csak azután akaszthatta ki cégérét, a medencét.66 Természetesen, minden borbélynak meg volt a maga kéziratos receptkönyve,67 olyasforma mint ma a háziasszonyok konyhai receptgyűjteménye. A borbélyok céhbe állása a XVI. század vége felé kezdődött. Legújabbak a pozsonyi (1582),68 a debreceni (15 83),69 a sárospataki,70 a nyitrai (1583),71 az esztergomi (1597),72 a pápai (1609),73 soproni (1619)74 céhek. A szombathelyi75 1635-ben alakult meg, tehát a korai céhekhez tartozik. Természetesen ismerünk borbélyokat Szombathelyen a XVI. században is - 1565-1596 közt kilencet -, a XVII. század elején még többet, de mert se a céh articulusai, se a céh egyéb iratai nem maradtak fenn, a céhéletről a protocollumokból összeállítható névsoron kívül alig tudunk. A Pápáról átvett, tehát Szombathelyen is érvényes articulus szerint az inast ura "megruházza". Esztendeje - bizonyára 3 év - kitelvén, "tisztességes levelet" kapott mesterétől és - bár a céhlevél nem említi, de más céhekben szokás volt76 - ollót, fésűt és két borotvát. Ekkor kellett megadnia a társpoharat is. Vándorlása befejeztével letette a próbát, a mesterek előtt megfőzte az előírt flastromokat, megadta a "mesterasztalt" - melyen azonban csak a mesterek jelentek meg77 -, megfizette a 3 aranyat a céh ládájába, kiakasztotta a cégért "a medencét" és ha még nőtlen volt, "félesztendő múlván" meg kellett házasodnia. Ezután szolgálómester lett és maradt, míg a céhnek újabb mestere nem lett. Betegjét, legényét más mester nem csalogathatta el. Súlyos sérült esetén, a céh mesterei consiliumot tartottak, de ha - a céh által megállapított orvosi költségeit megkapta, - a beteg más borbélyhoz fordulhatott. A legény nem heti bért kapott, hanem az orvosi honorárium egy negyed részét. Bizonyos, hogy a 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 diagnillont, zöld írét és méreg vonó iret, dealteát, veres iret, populeont, egyzptomi iret, görög iret azaz diaconomot és öklelő iret" kívánt készíteni (ZOVÁNYI 1891. 149.), a pápai (1609.) 5 féle ír főzését írta elő (REIZNER 1894. 649.). Egy 1615. évi kolozsvári borbély diploma - írott - SÓLYOM 1887. 47. van kiadva. 1770-ből egy hasonló a kőszegi Chyrurgorum Collegiumtól. KESZTHELY. "akkor osztán az ő medenczéjének felemelésére legyen gondja", mondja a debreceni borbély atyafiságnak vagy céhnek rendszabása. FEKETE 1878. 92, 4. art. MIHALIK 1894. 385-420. közölve Keresztúri Diószegi Borbély István könyve az orvosságokról s a betegségek gyógyításáról, a XVII. század második feléből. VÁMOSSY 1901.; GYŐRY 1901. 642. FEKETE 1878. 89-95. ZOVÁNYI 1891. 148-155. VAMOSSY 1901. említi, hogy a pozsonyi céhszabályokat megküldötték Nyitóra. SCHWARTZ 1891. 284. ajegyzetben. REIZNER 1894. 649-651.; későbbi szabályai 1750-ből FÖLDVÁRY 1896.375-378. Említi: KOLLER 1915. 9. és WINKLER 1921. 9. SZV. ProL 1631/36. 381. (1635. jún. 17.) "Vegezet es kgmek az Szombathelyen lakozo barbelok feleol, keletek levelet imya Pápay Barbel mestereknek, mivel hogy az varos megh engettek es kgmek, lehessen chehek es kgmeknek is, mind az teöb Mester uraimnak is hogy vagyon". Lehet, hogy 1606-ban már Komáromban is volt borbélycéh. Vö. KOLOZSVÁRI-ÓVÁRI 1904. 104. és TAKATS 1917. 119., mert ott is "Vegeztenek az uraim borbélyok felöl", mint a szombathelyi protocollum is "pápai barbel mesterek alatt az ottani céhet érti. Pl. a debreceni borbélycéhnél. A sárospataki rendszabály szerint: 2., "az mesterasztalt nem az borbélyok feleségének, sem egyéb asszony népeknek, sem az barbély legényeknek adgya, hanem önönmagoknak, az borbély mestereknek." ZOVÁNYI 1891. 149. 150
