Horváth Tibor Antal: Szombathely a XV-XVIII. században - Acta Savariensia 8. (Szombathely, 1933)

4. A város nemzetiségi viszonyai

1682.

Ramfol

1687.

Ebenpurger

1684.

Drugonics

1687.

Jakulics

1684.

Heresies

1687.

Kelenovics

1684.

Szamolovics

1687.

Kottnyák

1685.

Háncsok

1687.

Legárt

1686.

Baynovics

1687.

Polczer

1686.

Czehmár

1687.

Sáczl

1686.

Drobics

1687.

Srámer

1686.

Gerlesics

1687.

Vercsics

1686.

Lovrekovics

1687.

Vukovics

1686.

Mikulics

1687.

Zimovácz

1686.

Prukker

1688.

Mojlekovics

1686.

Rajkovics

1688.

Probulics

1686.

Tasler

1688.

Sronk

1686.

Zrinyovácz

1689.

Kukovics

1687.

Bedekovics

1689.

Mercsanics

1687.

Bentetics

1689.

Prikulics

A török háborúk véget értek 1699-ben. Ezentúl tehát megszűnik a horváttót-vend menekülők özönlése a biztosabb észak, ebben az esetben Szombathely felé.

Megszűnt tehát az utánpótlás és rövidesen felszívódott volna a város magyarságában a sok délszláv elem (hiszen csak egyet neveznek Rácznak az - ics végű nevek gazdái közül).

Már a XVII. században becsületsértés számba megy, ha valakinek azt mondják "Tót" (1654, 1656, 1657).

A XVII. században is - legalább is az első felében - majd mindig hozzáteszik az idegen nevéhez "alias" és jön egy többnyire foglalkozást jelentő magyar név. Hogy ezek a menekült horvátok mind tudtak magyarul, bizonyítja, hogy egyetlen egyszer sem fordul elő a városi jegyzőkönyvekben horvát bejegyzés, káromkodás, vagy hasonló, sőt a város tanítói között feltűnően sok a szláv nevű, pedig az iskola kétségtelen magyar maradt.

3. Németek

A a németekkel már több baj volt. Valamivel később indult meg ugyan, de súlyosabb volt következményeiben a németség beszivárgása, noha a XVII. század folyamán még nem számottevő a német elem. A középkor, XVI. század nagyon is szórványos németsége nem hagyott érezhető nyomot maga után. Az első - igen szórványos - német nevekre a középkorban utalhatunk. Kétségtelen németek:

122