Horváth Tibor Antal: Szombathely a XV-XVIII. században - Acta Savariensia 8. (Szombathely, 1933)

4. A város nemzetiségi viszonyai

Balog (2), Ördög, Chuchka, Szente, Kázmér, Nagy (5), Leőry, Pap, Ellyes [Varga], Kis (3), Szele [2), Babos (2), Gamál, Futhó, Cserge (3), Mazzag, Rába, Füstös, Thorkos, Ag, Dómján, Péter (2), Csiga, Vass,

Összesen:

Idegen név:

Tóth, Horváth, Cheh,

Összesen: 3.

Németh (3), Pruz, Inhoffer,

Összesen: 5.

kérdéses: Giorgh, Bylhán (2), Szergell,

Összesen: 4.

Méltán tűnhetik fel, hogy az 1565-iki összeírásban összesen 2 polgár visel szláv (horvát) nevet: Pavics és Petries,

2 polgár neve: Tóth, Sclavus,

3 polgár neve német: Ankerrayter, Jerigh és Prucz,

1 polgár neve: Cseh,

1 polgár neve - Bilhen - esetleg német.

A családnevek igen gyakran helynévből alakultak. Ezek alapján a bevándoroltak: Vas megye (Bejczy, Csatáry, Császthy, Dozmathy, Kajdy), Veszprém megye (Bándy, Pápay és talán Gannoly), Zala megye (Hethésy, Szalay, Szele, Tomay), Sopron megye (Ládony), Komárom megye (Némay), Tolna megye (Paksy, Szoloky) és talán Fejér megye (Harthy) területéről származtak.

Az 1577-iki összeírás szintén teljesen magyarnak mutatja a lakosságot. Német: Ankerrayter, Giorgh, Prucz és a Kőszegy név alatt megbújó Inhoffer.

Szláv: Tóth, Horváth és Cseh.

Bizonytalan nemzetiségű: Bilhán (B irhán), Gamál, Hrasztoviczay, Literatus, Saba, Szergell és Tapoczkay.

Ha azonban a helynevekből képzett neveket is megvizsgáljuk, rögtön szembetűnik, milyen nagy és messzi területről érkeznek menekülők városunkba:

Fejér megyéből (Baracskay), Bodrog megyéből (Bodrogi), Vas megyéből (Győrváry, Kőszegy, Nédasdy, Szentiványi), Zalából (Hosszútóthy), Valkóból (Hrasztoviczay és Maróthi), Somogyból (Keresztúry), Csanádból (Kakathy), Veszprémből (Kuthasy és Zicsy), Pozsega megyéből (Thapoczkay).

A két összeírás is teljesen magyarnak mutatja Szombathelyt, 1577-ig. A század utolsó évtizedében sincs észrevehető változás.

Hogy milyen nagy a felszívó ereje a XVI. században a magyarságnak, mutatja, hogy az 1565-ben említett Pavics és Petries 1577-ben már Pálfy és Péterfy néven ismerősök. Hogy pedig a sok délszláv bevándorlóit - neve -ics végződése után ítélve szerb vagy horvát egyaránt lehetne - mind horvát, bizonyítja, hogy egy esetben egyenesen kiteszik a neve után (mely -ics végű), hogy "Rácz".

A XVI. század végéről - a városi jegyzőkönyvek előtti korból - a következő nevekkel találkozunk:

117