Géfin Gyula: A romkert feltárása (1938-1943) - Acta Savariensia 6. (Szombathely, 1992)
A szemináriumi és püspöki kerti ásatások története (Géfin Gyula)
A tanulmányutunk folyamán látottakból rekonstruálni tudjuk bazilikánk apszisának megmaradt mozaik részeiből annak egész rajzát. A parenzói cella pentechora első két oldalapszisának, valamint a parenzói Eufrázius-féle bazilika jobboldali hajó apszisának padlója alapján, a megmaradt részek rajzban a középen ábrázolt galambból, mint a Szentlélek szimbólumából kiáradó sugarak diszítették a félkörben szétnyíló redőnyös köpenyhez vagy kagyló vonalaihoz hasonlóan az apszist. E motívum kizárólag csak keresztény szimbolikus motívum és kizárólag csak keresztény szentélyekben fordul elő. Az egykorú őskeresztény bazilikák épület-komplexumában ismételten találkozunk átépítésekkel, megnagyobbításokkal, s különösen a keresztelelő-kápolna megnagyobbításával, illetve áthelyezésével. Egészen kézenfekvőnek látszik, hogy a bazilikánkkal annak északkeleti sarkán egybeépült első, kisméretű és az eddigi feltárás szerint kerek baptisteriumnak látszó keresztelőkápolna szerepét később a szentélytől északra, eddig csak részben feltárt cella trichora vette át. Mindezt kézzelfoghatóan látjuk Torcelloban, Aquileában, Gradoban és Parenzoban. A már teljesen feltárt idevágó őskeresztény szentélykomplexumok mellett legtöbbször megtaláljuk a katekumeneumot és a püspöki szentélyre annyira jellemző consignatoriumot, a bérmálás színhelyét. A Savaria kutatás kezdete óta a bazilikától délre jelentkező maradványokban a katekumeneum sejthető, a bazilikától északra - még a szeminárium kertjében - előkerült félkörű apszissal bíró épületnek csak úgy, mint a cella trichorának a szomszédos kertben leendő feltárása a látottak után elengedhetetlen, amennyiben az előbbi építmény valószínűleg a Savaria püspöki consignatorium maradványa, ami döntő bizonyítéka lesz annak, hogy Savaria volt az első magyarhoni püspökség székhelye. 67
