Géfin Gyula: A romkert feltárása (1938-1943) - Acta Savariensia 6. (Szombathely, 1992)

Előszó (Tóth Endre)

megtalálni. A további építmények feltárását a véletlen szerencse segítette elő: már az első kapavágásnál a legfontosabb leleteket találták meg.

A század eleje óta készültek az új szeminárium építésére. Gróf Mikes János püspök az épületet a városon kívül, a Kálvária mögött tervezte felépíttetni, ahol telek is rendelkezésre állt. A háborús kötvényekbe fektetett pénz azonban az I. világháborút követő gazdasági összeomlással értékét vesztette. Amikor az 1930-as évek végére az anyagi feltételek ismét biztosítva voltak, akkor a szemináriumi udvar nyugati végében, a régi épülettől függetlenül szándékoztak felépíteni az újat. Az építkezést megelőző talajvizsgálat során hatalmas, fehér márványból faragott tömbre ástak rá, mellette pedig mozaikpadló került elő. A nagyszerű lelet kétségtelenné tette, hogy Szombathely római elődjének, Pannonia Superior, majd később Pannonia Prima civil központjának egyik fontos épületét találták meg. Géfin Gyula az első pillanattól kezdve szorgalmazta a leletek feltárást, nem egyszer szorító gazdasági nehézségek ellenére is. Azonnal a Műemlékek Országos Bizottmányának elnökéhez, Gerevich Lászlóhoz fordultak, aki Paulovics Istvánt, a Magyar Nemzeti Múzeum őrét bízta meg a helyszíni szemlével és a szükséges feltárások irányításával. O azonban másirányú elfoglaltsága, majd debreceni egyetemi tanári kinevezése miatt, igen ritkán tartózkodott Szombathelyen. Ezért a feltárás tényleges vezetése, irányítása és gondja Géfin Gyulára maradt, aki szemináriumi tanársága miatt egyébként is elfoglalt ember volt. Jobb híján sűrű levelezésben értesítette Paulovics Istvánt a feltárás menetéről, az eredményekről és problémákról. Ezt a levelezést ma a Magyar Nemzeti Múzeum Adattára, illetve a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár őrzi. Géfin Gyula azután 1954-ben e levelek alapján állította össze a feltárás történetét. Szinte ásatási naplószerű feljegyzése ma is a legfontosabb forrás a romkerti maradványok vizsgálatánál. Az ásatáson hiányzott a régész szakember, és ezt a feladatot Géfin Gyula nem is akarta ellátni. Végül 1938-ban két hónapig vezette az ásatásokat a későrómai korszakkal foglalkozó Nagy Tibor. A mozaikpadló restaurálását pedig hosszú munkával Méri István végezte el.

11