Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

ságot birtokaiban, említenek egy Sabariát, de egy szóval sem mondják, hogy Szent Márton ott született volna. Hallgatnak arról a helyről is, ahová imádkozni szokott járni.

1102-ben „Ecclesiam S. Martini in Sabaría“33, 1175- ben „Ecclesia S. Martini in episcopatu Jauriensi"34, 1216- ban „in episcopatu Geuríensi S. Martini in Sabaría“35 említésével találkozunk csupán. Pedig, aki ismeri a pápai cancelláriai gyakorlatot, tudja, hogy a megerősítésre szánt oklevél szövegét annak kellett készen előterjesztenie, aki kérte, mert hiszen azt, hogy hol és mi birtoka van Pannonhalmának, azt ugyan Rómában nem tudhatták. Ebben az esetben tehát a fogalmazvány Pannonhalmán (ez a neve Szent Mártonnak a XIX. század közepe óta) készült és még sincs benne említés Szent Márton születési helyéről.

Ha pedig feltételezzük, hogy a pápai cancellária ezt a Szent Márton monostorára hízelgő szöveget tudatosan hagyta el, tehát kritikát gyakorolt, mert ezt Rómában másképen tudták — akkor az egyenesen döntő bizonyíték volna Savaria—-Szombathely javára.

4. Feltűnő, hogy Sabaria elnevezésű birtokkal — a pannonhalmi apátság birtokai között — 1102—1216-ig, kizárólag pápai oklevelekben találkozunk36, pedig van jónéhány XI—XII. századi adománylevelünk a pannonhalmi (szentmártoni) apátság részére, melyekben ugyancsak kapóra jönne hivatkozni arra, hogy az itt született Szent Márton tiszteletére teszik adományukat.

Az első és utolsó magyar eredetű oklevél, mely Sabariát — a Pannonhalma melletti Sabariát — említi, az 1237-ből származó Albeus féle összeírás. Ez csak annyit

33 Pannonhalmi Rt. I. 592.

34 Pannonhalmi Rt. I. 606.

35 Pannonhalmi Rt i. 640.

36 V. ö. Erdélyi László összeállítását a Ph. Rt. I. 564.

63