Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

körülvevő) a profán környezettől elzáró temenos1' fala lehetett. Sajátságos módon még a klastrom melléépülése vagy megnagyobbítása után is megmaradt elválasztó, elkülönítő vonalnak.

A templom hajójának vizsgálatára, a barok-kori előzmények felkutatására figyelmünk ez alkalommal nem terjedhet ki, éz nagyobbmérvü tanulmányozást igényel. Ez esetben csak a szentély és hajó padlásterében végzett futólagos szemlélődésünk alapján már is megállapíthattuk azt, hogy az arcus triumhalis fala a padláson a tetőszerkezetben a mai (tehát barokkori) hajó-boltív felett is folytatódik (!), sőt a hajó felé néző vízszintes (homokkőből való) párkányzata is látható. A hajó tehát eredetileg magasabb (!) volt, amit a déli hajó-falon, ugyancsak a padláson konstatált, ívelés, ív-kiindulás is bizonyít. Mindez a templomnak az átépítő Batthiány grófnő-féle újraépítése előtti formájából maradt meg. A régebbi (valószínűleg csúcsíves) ívelés tehát nem volt ily nyomott.

Bizonyos fennálló adottságra lehet következtetni a templom alaprajzából is. Itt mindenek előtt figyelmen kívül kell hagynunk a templomnak 1930. évi, Nyugat felé történt megnagyobbítását, A Szent Márton-kápolna a templom legrégibb részében van: a különös alaprajzú (apszisnélküli) szentély és az ahhoz Észak felől kapcsolódó torony szögében áll. Nyugat felől a kereszthajó tértömege kapcsolja egybe a szentéllyel és déli megfelelőjével: a sekrestyével. A hármas-osztású (még 1930 előtti) hajórésszel együtt a kereszthajó már később, a középkorban, esetleg annak vége felé épülhetett. Az adottság az előkelő római veteranus-család háza, a szent püspök szülőháza volt. E mellé, vagy talán éppen annak egy szom- 15

15 H. Holtzinger, Die altchristliche und byzantinische Baukunst. Handbuch der Architektur. Stuttgart 1899, 27.

23