Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

sarkához közel. Annak keleti folytatását pedig már évtizedekkel előbb megállapították a Szombathelyi Egyházmegyei Takarékpénztár palotájának és a premontrei rendháznak udvarán (előbbinek nagy burkoló kövei jelenleg másodlagos helyzetben a szombathelyi múzeum főbejáratához vezető utat alkotják). Már fenti kutatásunkkal kapcsolatban céloztunk arra, hogy ezen út Kelet felé az egykori Szent Márton község, a mai Szent Márton-út irányában folytatódott. Ha ezen út legrégibb eredetűnek tetsző pontját (a beugró Wesselényi-utcai sarkot a Perint melletti Nagykar-utcai sarokkal összekötjük (1. kép), az összefüggés azonnal világos lesz: Savaria központjából annak közepét átszelő főút egyenesen a mai dominikánus templomhoz, a nem is oly régen még külön Szent Márton községként szereplő városrész központjához és a körülötte fekvő, ugyancsak nagymultú temetőhöz vezet. Savaríai Szent Márton születési helyeként ismert templom (illetőleg annak egyik kápolnája), út, tér és temető rómaikórí emlékek és maradványok, légióként keresztény jellegű kőemlékek gazdag lelőhelye.

Aligha tévedünk, ha a nagy és előkelő római város, tartományi székhely ezen kerületének — sehol másutt ily nagy mennyiségben nem jelentkező ókeresztény feliratokból joggal nagymérvűnek mondható —- chrístíanizálódását részben éppen Martinus (akkor még exorcista) harcias, Galliában akkor már nagy eredményeket produkáló hittérítői tevékenységével hozzuk kapcsolatba. Először (tudjuk, hogy mindenek előtt szüleit óhajtotta megtéríteni) legszűkebb otthonában, gyermekkorának jól ismert, varázsos környékén hirdette az igét és keresztelte a hívőket, így lesz érthető, hogy hazánk területén felszínre került legtöbb rómakori keresztény felírat, illetőleg kőemlék nagyobb résZe (ma ismert számuk már pontosan 12) éppen ezen kerületből, az ősi idők óta Szent Mártonnak nevezett

9