Kapossy János: Maulbertsch a szombathelyi püspöki palotában - Acta Savariensia 3. (Szombathely, 1943)

síink, úgy elsősorban a bécsi freskódekorátor iskola előtte járó nagy egyéniségére s egy időben tán idősebb vetélytársára, Paul Trogerre kell gondolnunk, akinek olaszországi tanulmányaiból hozott s a latin szépségeszményen nevelődött formavilágával szemben a délbajor rokokó festői szertelenségeiből induló fiatal mester24 első bécsi éveiben még idegenül áll, hogy hatása későbbi fejlődése során annál szembeszökőbben törjön fel a művészi tudat mélyebb rétegeiből. Nem kell itt pusztán külsőséges motívumegyezéseket vadásznunk, hiszen oly részletek, mint a középső mezőben az újszövetség lebegő géniusza felé alázattal hajló szárnyas kerub alakja mellén keresztbefont karral közkincse a század festészetének Maulbertschtől Ignaz Unterbergeren és Paul Trogeren át Francesco Trevisaniig, sőt a szobrász Rafael Donner pozsonyi angyalaiig: a képalkotás szelleme s a klasszikus formai tisztaságra törekvés, ami vele rokon s tőle nyeri első indítékait. A Bodeni-tó sváb vidékének germán mélységeiből jött „zseniális és szertelen különc“ festői géniusza Paul Troger hatásán át illeszkedik be a császári Bécs latin szellemtől átitatott művészetének tisztultabb formavilágába.

A két mester viszonyában megismétlődik az egymásra következő generációk törvényszerűsége: végletesen ellentétes oldalról indul forrongó temperamentumával a fiatalabb, hogy a férfivá érés éveiben meghiggadva ismerje fel, ami a másikban nagy volt, követésreméltó és örök.

2 V. ö.: Kapossy János: Maulbertsch sümegi freskóműve. Archaeológiai Értesítő XLIV. köt. Budapest, 1930. 177. s kk. 11. — továbbá: Adolf Feulner: íd. m, 230. s kk. 11. — Otto Benesch idevágó módszeri tévedéseire ugyanott A. Feulner már rámutatott.

23