Kapossy János: Maulbertsch a szombathelyi püspöki palotában - Acta Savariensia 3. (Szombathely, 1943)

oldalon, hatalmas félköríves mélyedésekben szárnyasajtó és két ablak nyílik a középső rízalít erkélyére. Széles és lapos, gazdagon profilozott és fogazott párkány zárja le a földszinti részt, amelyre — mint kissé szervetlen toldalék — alacsonyabb emeleti rész épült szélesebb, oratóriumszerű ablaknyílásokkal és laposan keretezett, keskenyebb falmezőkkel, vájt törzsű és jellegzetesen bécsi copf-főjű alacsony pilaszterekkel tagolva: elaprózva, bizonytalanul és kissé szárazon vezetvén át a felső, konzolokon nyugvó koszorúpárkányig a földszint lendületét. A lapos mennyezet nem a koszorúpárkány külső vonalára fekszik, hanem a párkányzat belső széléről indul homorúan vájt felépítéssel, amely mély árnyékokat vet a teljes világításban érvényesülő párkány fölé s az ütközővonalak elmosódásával kelt oly látszatot, mintha a mennyezet könnyedén lebegne a terem fölött. Az egész architektúra festett, violáss'zürke alaptónusban, amelybe a pillérek márványozást utánzó, szürkével tört sárgás rózsaszíne, a píllérfők s a falmezőkben lecsüngő fűzérdísz kissé mélyen és darabosan árnyékolt fehérje, valamint a supraportok színes virágcsokrai visznek némi élénkséget. Ebben alighanem ismét Szily önmérsékletét és takarékosságát kell látnunk: házikápolnáját egyidejűleg gazdagon márványoztatja, ugyancsak márványozott a nagypréposti palota nagyterme — Hefele alkotása —■, nem is szólva a későbbi székesegyház belsejéről, de saját ünnepi terme számára megelégszik az egyszerűbb s kevésbbé költséges festéssel, még egy kis stílustörés árán is. Nem kell talán mondanunk, hogy Maulbertsch aranygrísailleban festett falképei márványozott falakat kívántak volna, amelyek enyhe csillogása a színes és mozgalmas mennyezetképet is festőibb és derűsebb egységbe vonja a terem egészével, míg így a szürkés-violás tónusú oldalfalak és a mennyezet szinpompája közt némi ellentét érezhető. Régi és új életérzés ütközésének vagyunk itt tanúi:

10