Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)

tűnt és nagyméretű kőemlékek ezen felül a palota belső udvarát is megtöltik.9 Schoenvisner munkájában a legtöbb kőemlék már új helyén, in nova Arce Episcopali szerepel. A Magyar Nemzeti Múzeum tervszerű megépítése előtt hazánkban ez az első céltudatosan megépített múzeum, illetőleg lapidárium, amelynél később a muzeologia ama szempontja is érvényesült, hogy zavartalan látogathatása céljára észak felől a palota főbejáratától független bejárót is kapott.

Az alkotó nagy püspök halála után (1799) a századfordulón menekült idegen foglalja el Savaria püspöki székét. Nyomát sem találjuk jó ideig a nagy római colonia emlékei gondozásának. Mentségül a napóleoni háborúk, a reformkor, a magyar szabadságharc mozgalmas és fájdalmas eseményei szolgálnak. A nemzet új magáralelésével együtt jön el az idő, amikor Savaria maradványai ismét kellő megbecsülésben részesülnek. Az ekkor megindult újabb reorganizáló munkában szinte napjainkig a csornai prémontrei kanonokrend tiszteletreméltó tagjai viszik a vezető szerepet.

Lapidáriumunk értékes kőanyagára ekkor kétségtelenül Mommsen 1866. évi látogatása hívta fel a figyelmet, aki a Corpus Inscriptionum Latinarum számára a helyszínen tanulmányozta a római feliratos anyagot.10 A szombathelyi prémontrei tanárok közül elsőnek Lípp Vilmos fog hozzá az emlékek mentéséhez. Savaria emlékei, fel* Géfin Gyula dr. szemináriumi igazgató volt szíves alábbi adatra figyelmeztetni: Dóczy József írja „Európa tekintete" c. munkájában Bécs, 1830, IX, 224; „A püspöki lakházban . . . Régiségekből látni az udvarban egy szép óriás nagyságú Herkules derekat és egy más oly nagyot Minerva szobrából, több köveket felírásokkal, párkány és oszlop darabokat. Csupa maradványok a régi Sabariából, mely hazája Szent Márton püspöknek..." A Herkules „derék" alatt a capitólumi Juppiter-torzót kell értenünk.

10 Lipp Vilmos, A Vasmegyei Régészeti Egylet jelentése (továbbiakban: Egyl. jel.) I, 1873, 4.

6