Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)

ható lapidáriumunkban, részben az ahhoz csatlakozó fülkében.

Lapidáris emlékeinken a klasszikus díszítő motívumokat is megleltük mind geometrikus, mind az állati és növényi világból vett formákban. Többé-kevésbbé díszes féloszlopokon nyugvó oromzatokon és másutt sas, oroszlánok, párducok, galambok, griffek, hippokampos, delfinek stb. szerepelnek változatosan. A léctagok lendületes állatjelenetei a klasszikus venációs képtípusok legjobb, legművészibb mintáit idézik emlékezetünkbe. Klasszikus formájú edények szerepelnek díszítő motívumként. A kráterből kinövő indadísz mind a díszes sarkophag oldalain, mind pedig a síremlékeken változatos módon teljesíti térdíszítő, térkitöltő hivatását. A keretdíszeknél ismételten találkozunk a ,,barokk“-hajlatú, valószínűleg kelta eredetű s Pannóniában igen gyakori díszítéssel.

Végezetül még a császárok emlékeit idézzük; a velük kapcsolatos nagyarányú építészeti tevékenységről is volt alkalmunk tudomást venni. A kolosszális császárszoborfej, valamint a feliratok, amelyek némelyike császári szobor talapzatát díszíthette, főként pedig az ara Aug(ustorum) felirata egyrészről nagy császári kultuszról, másrészről közvetlen császári kapcsolatokról tanúskodnak. Irodalmi forrásokból tudjuk, hogy Savaria ismételten császári székhely volt, így utóbbi emlékek történeti dokumentumok rangjára is igényt tartanak.

A szombathelyi római lapídárium, mint látjuk, Savaria életének és történetének képét vetíti elénk, minden esetre hű tükre a római hódítástól kezdve a kereszténység meggyökereződéséíg azon kultúrának, amely a népvándorlást átvészelve, a latin Szellem iránt rendkívül fogékony magyarságban kulturáliter és architektonice tovább élt,

53