Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)

itt ábrázoltak. A következő három sorban külön is meg vannak nevezve az istennők, amennyire el tudjuk olvasni, Riodiasp(e), a gyűjtőnéven nevezett Tenatia és Dido[n\e fi[lfia)] néven. Kelta hangzású nevek; ősi kelta istenségekkel, romanizált helyi kultusszal van tehát dolgunk. A szerény külsejű emlékek ennélfogva a legősibb magyarföldi kultuszemlékeknek tekintendők, olyan helyi eredetű és jellegű vallási kultusz emlékeinek, amely a végzet, a sors (fata) klasszikus tiszteletével keveredve egyik legelső kultusza lehetett a romanizált kelta lakosságnak.

A 2. és 3. középoszlop mellett a földön egymással szemben egy-egy Hercules-oltár töredéke azon nagy kultusz emlékei, amelynek savariai nagy elterjedtségéről a úeros-nak a gyűjteményben levő nagyszámú kis szobrai is tanúskodnak.

A 3, és 4. középoszlop közén a FATA-oltárokkal egy vonalban Nemesis Aug(usta) díszes oltára áll lépcsős talapzaton (4, kép). Nemesis szentélye rendesen az amphitheatrumokkal van kapcsolatban, legtöbbször az amhítheatrumhoz építették. E savariai Nemesis-oltár igen nagy jelentőségű azért, mert a szombathelyi kálvária-domb azon félköríves horpadásának arénáján találták, ahol Savariának irodalmi adatból is ismert római theatruma állhatott. Az oltár állítója előkelő ember, az ókori Sziszek városának tanácsnoka, dec(urio) col(oniae) Fl(aviae) Sisc(iae) volt. Felsoroltak e mellett egyéb tisztségei is: (duum)vir i(ure) d(icundo), flamen divi Cl(audii), (duum)vir q(uin)quennalis). Bennünket legjobban legutolsó tisztsége érdekel: sac(erdős) p(rovinciae) (Pannoniae) S(uperioris), a tartomány főpapja volt. Ez összhangban áll a 2. középoszlop keleti lapján felfüggesztett, már említett felirat azon adatával, hogy Savaria a tartomány vallási központjának tekintendő.

E nagy Nemesis-oltárral szemben levő déli fal mellett

32