Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)

thoszát ábrázolná e jelenet.38 C. Sempronius ezen sírkövének vízszintes léctagját szintén elsőrendű művészi kivitelben agár, nyúl, párduc és szarvas futó, ill. menekülő alakjai díszítették. Remek emlékünk mind formáját, beosztását, díszítését, mind pedig feliratának szép betűit tekintve még a Kr. u. I. századból, annak legvégéről valónak tekintendő. Legszebb dokumentuma annak az itáliai befolyásnak, amely mythologikus jeleneteivel és kiforrott dekoratív motívumaival — Aquileián át — legelőször éppen Savaria közvetítésével árasztotta el a középdunai tartományokat (2. kép).

A háttal nekitámasztott másik domborműves sírkőtöredék báró Szegedy Sándor ajándékából Kis-Kajdról került 1928-ban a múzeumba. Már oromzatát is nehezen értelmezhető, kétalakos mythologiai jelenet ékíti. A főjelenet magas domborműben Herakles egyik mythoszát eleveníti meg. A meztelen hős középen áll jellegzetes attribútumaival: bal vállán oroszlánbőr, bal kezében bunkó. Domborművűnk talán azt a jelenetet érzékelteti, amikor a férjéért magát feláldozó Alkestis-1 kivezeti az alvilágból, hogy visszaadja őt búsuló urának, Admetos királynak. A síma léctagon ez alkalommal az állat jelenet helyett felírat van. Kétoldalt az alvilági isteneknek szóló ajánlás: D M, d(iis) m(anibus), egyébként pedig egy jó kívánság (mai sírfelirataink „nyugodjék békében" szólamához hasonló): Optamus cuncti, sit tibi terra levis (kívánjuk mindnyájan, legyen Neked könnyű a föld) olvasható (4. kép).

Mint a mythológíaí képek kedvelésében, úgy az mipérium fővárosának szimbólumában is a romanizáció nagy pannóniaí hatását, az ahhoz való szívbelí odaadást kell látnunk a szembenlevő Quartus-sírkövön. Gyengén kiemelkedő domborműben barlangszerű háttérrel az ikre- 28

28 C. Robert, Hermes. 1916, 298 kk.

25