Paulovics István:: Savaria-Szombathely topográfiája - Acta Savariensia 1. (Szombathely, 1943)

Savaria jelentősége és topográfiája

ez a nagyszabású szentély már Domitianus idejében a maga nagy pompájában állhatott.9 Díszes mozaikok részben már a második század első feléből10 és falfestménytöredékek11 beszélnek a savariai építőművészet nagy fejlettségéről. Művészi borostyánkő-faragványok tanúskodnak arról, hogy Itália kereskedői — Aquileián és Emonán át — ősidők óta, jóval korábban a római sasos jelvények megjelenése előtt kapcsolatot tartottak az itt lakó illyrekkel és keltákkal.12 Finom ízlésről tanúskodnak az itt lelt fémtárgyak, elefántcsontfaragványok. Utóbbiak között Bacchus szobrocskája a Magyar Nemz. Múzeumban világviszonylatban is egyedülálló. Nagy területen jelentkező agyagtárgyak és kemencék, a formák ezreivel igen fejlett agyagművességről és kereskedelemről tesznek bizonyságot.

Nagyszabású művekről és középületekről e császári lakóhelyen a maradványokon kívül irodalmi és epigráfiai adatokból is van tudomásunk, így fejedelmi fürdőházról,

9 U, a., ugyanott 31 kk,

10 Nagy Lajos, A savariai kapitoliumon 1791-ben talált mozaikpadló. Az Orsz. M. Rég. Társ. évk. II. 1923—26, 100 kk. — Kárpáti, Arch. Ért. 1897, 68 kk és Vasm, Rég. Egyl. évk. XXIII—XXIV, 1897, 57 kk. — V. ö. Schoenvisner, i. m. 61, valamint 1788 jun. 27-én Szily püspökhöz írt levelét: „Miror tamen pavimentum tessellatum, quod anno 1780 prope veterem Residentiam Episcopalem effossum.. •" (Püspöki Levéltárban.) Az egykori Uránia-mozgóképszínház (ma raktár) alatt az Erzsébet királyné-úti dr. Stadler Izidor-udvarban két méter mélységben kb. 70 m2 mozaikpadló fekszik Stadler ügyvéd szerint nagyon épen. Színes, ornamentális lehet a bemondás alapján. A széléről való darabot, az ügyvéd úrnál 1938-ban magam is láttam. Annak idején 1911-ben Budapestről valaki le is festette a Nemzeti Múzeum vagy a Műemlékek Orsz. Bizottsága megbízásából.

11 Arch. Ért. 4, 1870—71, 216. 7, 1873, 289 k. U. f. XVII, 1897,

71 k.

Arch. Epigr. Mitth. II, 1878, 17.

Vasm. Rég, Egyl. évi jelentése: X—XI, 1884, 33. XII, 1884, 36. XVII—XVIII, 1891, 121. XXIII—XXIV, 1897, 65 kk.

L. Nagy, Röm. Mitt. XL, 1925, 83 és 120 k.

12 Alföldi András, Magyarország népei és a római birodalom. Magyar Szemle Kincsestára 1934, 10 kk. ,

6