Paulovics István:: Savaria-Szombathely topográfiája - Acta Savariensia 1. (Szombathely, 1943)

Savaria-Szombathely-kontinuitás

újkor helyzetével, topográfiai kialakulásával összefolynak, egymásba kapcsolódnak.

Az a nagy vacuum, amely a klasszikus ókor (Dacia) és a latin szellemű magyar középkor (Transsilvania) között — minden dáko-román mesterkedések dacára — Erdélyben tátong, itt Pannóniában, ha csak a legújabb pécsi és éppen a szombathelyi leletekre tekintünk, mindinkább megtelik adatokkal, amelyek láncszemeit a latin-keresztény kultúrához kapcsolódó friss magyarság fűzte azután tovább. Már útközben, talán a Fekete-tenger partvidékén, megismerkedhetett a klasszikus világ emlékeivel s a rómaiság itt talált maradványai is mély hatást gyakorolhattak rá. Nem véletlen műve tehát, hogy alig pár kilométerre Szombathelytől, Jákon virágzott ki legragyogóbban a magyarföldi román építészet, amely már legelső királyaink idejében a XI. században itáliai hatás alatt fejlődött s a XII. században a másik latin területről, a francia román építészetből nyer ismételt hullámokban ösztönzést.85

Minden más északi befolyással szemben a továbbépítéshez a magyarság legelőször és gyakran később is ahhoz a forráshoz ment meríteni, amely vérmérsékletének és lelki formájának legjobban megfelelt, a klasszikus formákban továbbélő latin szellemhez.

56 Cerevich Tibor, Magyarország románkori emlékei 1938, 115

63