Paulovics István:: Savaria-Szombathely topográfiája - Acta Savariensia 1. (Szombathely, 1943)

Ingó leletek

az V. századi földrengés után a visszaszivárgó megmenekültek foglalják el, sokan a többé-kevésbbé még mindig zártabb régió eddig nem lakott, kerti részén, a meglevő —- mondjuk — díszútak mentén építik fel szegényes házaikat. Legtöbbnyire más, romokban heverő épületek anyagából, mint a legészakabbra feltárt (I. t. L) és ismét betemetett falnál (88. kép) láttuk. Mind itt (89. kép), míndpedig a legmonumentálisabb út (I. t. M) melletti vékony falaknál (90—91. kép) igen kedvelt volt a szedettvedett anyagból való kalászos (opus spicatum) falrakás. E ny-ra eső, keskeny homlokzattal részben már az útra is kitolódó épületekben az ott talált sok későkori cserépből, mécsmintákból következtetve fazekasok műhelyei lehettek.

Szegényes falak jelentkeznek az N melletti útnál is (92. kép).

Ingó leletek

Az immár négyéves ásatás ingó leleteit ezen keretben nincs módunkban ismertetni. Az említett falburkoló márványlapokon felül a basilica belső díszítéséből két darab, fehér márványból faragott oszlop-, illetve pillérfő-töredék került elő (95. kép). Formailag és technikailag (csatornaszerű mély tagolás) a két töredék igen jellegzetes maradványa a későrómai keresztény belső templomarchitekturának. Az egész ásatási területről nagyszámú egyszerűbb építészeti töredék, kőpárkányok és oszlopok részei, nemkülönben padló- és egyéb téglák kerültek felszínre. Katonai bélyeg a téglákon egy esetben sem szerepel; csak kézzel raj'zolt egyéni jeleket (102. kép) és egy magán-téglagyár benyomott bélyegeit: CAR találjuk (103. kép). Épületdíszekből csak egy agyagantefixurilot mutatunk még be (100. kép) kvarc-szemcsékkel kevert agyagból.

59