Dienes Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629-1671. Miskolci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései - Acta Patakina 21. (2008)
Utószó
A források Forrásaink „műfajukat” tekintve egyházlátogatási jegyzőkönyvek. Az egyházlátogatás (canonica visitatio) az egyházkormányzás eszköze, annak ellenőrzésére, hogy a gyülekezetekben törvényes rend szerint folyik-e az élet. Az egyházi viszonyok pontos ismeretét volt és van hivatva szolgálni. Ez az ismeretszerzés az egyház jogi életében folytonos és szabályszerű intézménnyé, s az egyházkormányzók sajátos munkakörévé alakult, mint egyházlátogatás.'« A Biblia beszámol arról, hogy az apostolok személyes látogatásaikkal és leveleik útján tanácsolták, intették a gyülekezeteket. Ez a tevékenység mintája lett az egyházlátogatás formájának, amelynek megszilárdult rendjét a 6. századtól kezdve már megbízható források tanúsítják. Az egyházi törvények (kánonok) a püspök kötelességévé tették a vizitációt, amit évente egyszer gyakorolnia kellett, lehetőleg személyesen. A századok folyamán a részletek változtak, az alapvető szempontok azonban nem. Eszerint az egyházlátogatás célja az igaz tant megerősíteni, az eretnekségeket eltávolítani, a jó erkölcsöket ápolni, a rosszakat megjavítani, a népet intésekkel állhatatosságra buzdítani, a hívek javát szolgálni. Különösebben újat ebben a kérdésben a reformáció nem hozott. Magyarországon az ágostai hitvallású egyház rendelkezése a püspök kötelességei közé sorolta a vizitáció megtartását. A helvét hitvallást követők, azaz a reformátusok az esperest (senior) nevezik meg az egyházlátogatás gyakorlójaként. A Tiszán inneni helvét hitvallású egyházvidéken (a későbbi Tiszáninneni Református Egyházkerület), a 17. században az esperes áll a lelkészi hierarchia csúcsán. Az itt hatályos kánonok így rendelkeznek az egyházlátogatásról: „Hogy pedig mind a lelkészeket, mind magát a népet inkább meg lehessen a maga kötelességében tartani, évenként minden egyházban látogatást kell tartani az egyház bevett szokása szerint”.4° Egy másik korabeli törvénykönyv részletesebben szól a kérdésről: „A hűséges látogatást - vizitációt - minden évben szorgalmasan meg kell tartani és végrehajtani, hogy megvizsgáltassák miképpen végzi az egyházban mindenik rend a maga tisztét, s mint viseli magát, hogy így a tiszta tudomány és ártatlan élet erősbödjék; az engedetlenek és hivatásuknak meg nem felelők pedig megjavíttassanak, jó életre téríttessenek, s hogy a rendetlen szabadosság által a sok gonoszságra ablak ne nyittassák, Istennek haragja fel ne gerjesztessék és ítélete az egyházra ne vonassék. A látogatást pedig majd a zsinat kövesse, hogy a látogatók az észlelt és feljegyzett hibákat előterjesszék és a botrányt okozó vétekben találtattak a gyűlés előtt egyházi ítélet szerint szigorúan megbüntet- tessenek, hogy egyebek is megfélemljenek íTim 5,20.”39 40 41 Az egyházlátogatások tapasztalatait írásban rögzítették. A legelső ma ismert jegyzőkönyvek az egyház- községek vagyoni-gazdasági helyzetére koncentrálnak, lelkészi, tanítói javadalmakat tárnak elénk. A most közölt feljegyzések már főként nem ezzel a kérdéssel foglalkoznak - noha a dolog természetéből adódóan visszatérő probléma a javadalom kérdése -, hanem más szempontok szerint is betekintést engednek egy39 Szakszerű történeti és jogi ismertetését adja időtálló művében Kovács Albert: Egyházjogtan. Bp. 1878. 457-467. Legújabban Varga Imre: A canonica visitatio. In Magyar Egyháztörténeti Vázlatok - Regnum, 1989. 337-35340 Felső-Magyarországi Cikkek, LII. cikkely. Kiss Áron: i.m. 722. V Borsod-Gömör-Kishonti Cikkek. XXXV. cikkely. Uo. 732. 445
