Dienes Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629-1671. Miskolci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései - Acta Patakina 21. (2008)

Simándi János (1646-1653) egyházlátogatási jegyzőkönyvei

Az 1649. évi egyházlátogatás

Bírónak hatalma vagyon mindeneken az pastor s scholamester dolgára való küldésben, nincsen nemes, sem taxás efféle dologban. Bernét uram mondja, az többi bizonyítják.

Tót János, Farkas János, alias Jancsika János egy földet kért az scholamestertől vetés alá, úgy mint scholához való földet dézsmájából. Lencsét vetett belé, de most azt mondja, nem scholához való. Keressék ki.

Auditores de pastore non nisi honestum perhibent testimonium.

Minister de auditoribus itidem honestum perhibet testimonium praeterque, quod multi conviciatores.704

Velete visitata 16. Octob. 1649.

Az templomban szuszékok. Az kémény az parochiában semmire nem jó. Az dézsmások Isépben s Veletén s több helyeken is ily fraust cselekesznek: az quartát elsőben kiveszik, mert ők azt megvették. Azután, ami az octavától megmarad, abból adnak az praedicatoroknak octavát. Az Gertselyiek ezer szőlőkarót ígértek volt, nincsen. Istállókat tapasztani kellene, kamorát, pitvart hasonlóképpen.

Auditores hétköznap nem jönnek az könyörgésre, nemhogy praedicatiora. Farkas Pál judex primarius azt beszéli, emlékezik reá, régente, mikor e három falu összerendeltetett, úgy egyeztek meg, hogy egyaránt legyen az fizetés. De az kelecseniek csak egy keresztet adnak. Más is vagyon, hasonló öregember, ki azont mondja. In generali ratione semel corrigendum est.* 7°s

704 A hívek a lelkészről semmi mást, hanem szép bizonyságot tesznek. A lelkész a hívekről szintén tiszteletre méltó bizonyságot tesz, kivéve, hogy sokan szitkozódok.

7°s A zsinati számadásban egyszer s mindenkorra ki kell javítani.

200