Kiss Endre József (szerk.): Kazinczy Ferenc könyvtári gyűjteménye Sárospatakon - Acta Patakina (2006)
Gulyás József: Kazinczy mint gyűjtő
14 egy Attiláról szóló kéziratot [1.]. Rótt még azt is ígérte, hogy a Budai Krónika egy példányát is megszerzi Kazinczynak; igaz, hogy már 300-400 forintot is ígértek érte neki. Rótt a könyveit a Bajorországban eltörölt kolostorok könyvtáraiból szedte össze. Ezeket úja a nagy könyvgyűjtő egy másik nagy könyvgyűjtőnek.10 Valószínűleg ezzel az antikváriussal már előbb is összeköttetésben volt. 1806. január 31-én pl. azt írja, hogy Münchenből 3 láda hungaricái érkeztek. Ez új szerzeményét eddigi gyűjtéséhez csapta s el akarja adni. Tehát itt azt mondja, hogy már régebben is (1805?) gyűjtött, de azt is, hogy a gyűjtését el akarja adni. Hozzá is fog a katalóguscsináláshoz. Nagy halom mappa és rézmetszet van benne. Másfél ezer forintra fog menni az ára, s ebből igen keveset engedhet. Kéri Schediust, hogy szóljon Teleki Lászlónak vagy Prónay Sándornak, s Kulcsárnak. Azt sem bánná, ha valamelyik iskola venné meg. Debrecen, Patak most pénz nélkül van, ott vevőt nem kaphat. Annak adja, aki kedvet kap rá. Ha testvéröccse nem szorongatná, nem adná el soha. 1806. február 11-én azt írja Csereynek, hogy a küldemény január 29-én érkezett meg Bavariából, s most dolgozik a katalóguson. Hozzá vévén a régóta gyűjtött könyveit, utolsó ára 1200 fit lesz. Fel is sorolja az előbb említett, kiválóbb darabokat. Kéri Csereyt, hogy hirdesse Kolozsváron ennek eladását. Inkább idegennek szeretné eladni, mint barátnak, mert ez olcsón kívánja. De másutt is hirdeti könyveit. ír pl. Kis Jánosnak; értesíti arról, hogy jan. 29. óta dolgozik a katalóguson, kéri, hogy ajánlja másoknak is. 1200 forinton alul nem adja. Szeretné, ha protestáns ember venné meg, vagy valamelyik iskola. Nagy Gábort is értesíti. Katalogizálása előrehaladt. Két ládát már be is szegezett. Neki február 11-én elküldi a katalógus I. részét A harmadikba teszi a régebbi gyűjteményét. Fazekas esperest is arra kéri, hogy Budai Ézsaiásnak is küldje el a katalógust. Patakon Szombatin Jánost keresi fel soraival. Hogy Kazinczynak ez a széles körű érdeklődés felkeltésére irányuló igyekezete mit célzott, azt nem kell magyarázni. Azt sem, hogy sietnie kellett a könyvek lajstromba szedésével. Pl. az úja egy helyen, hogy gyertyagyújtástól oltásig, zsibbadásig dolgozott rajta.11 Gyűjteményét Schediusnak is leírja (jún. 5.) s mellékeli hozzá a térképek jegyzékét. Ezek - műit már előbb úja - becses darabok, három van olyan köztük, mely 100 forintot is megér.12 A sokfelé küldött értesítésekre hosszabb-rövidebb idő alatt, válaszok jöttek. Kis János pl. 1806. április 2-án azt úja, hogy az eladó bibliothekára nem azon a tájékon kell vevőt keresni, mert náluk pénz nincs. Csehy József április 12-én főleg a mappák iránt érdeklődik. Két helyről várhatott Kazinczy mégis sikert: Debrecentől és Pataktól. A két öreg kollégium talán hajlandó lesz a könyvtár megvételére. Június 28-án tehát elküldte a katalógust Vay Józsefnek, aki július 19-én azt válaszolta neki, hogy elismerik Patakon a gyűjtemény értékét, de pénzük nincs. Az 1806. július 14-16. napokon tartott egyházkerületi gyűlés 100. pontjának határozatából azonban megkérdi, hogy mi az ára? A katalógust visszaküldi, de ígéri, hogy a jövő gyűlésen szóvá fogja tenni az ügyet. Patakban tehát - mint Kazinczy Nagy Gábornak írta (július 10 1806. IX. 22. " IV. 468. 12 IV. 14.
