Kiss Endre József (szerk.): Kazinczy Ferenc könyvtári gyűjteménye Sárospatakon - Acta Patakina (2006)
Kiss Endre József: A Kazinczy Ferenctől vásárolt könyvtár
5 Kiss Endre József A Kazinczy Ferenctől vásárolt könyvtár Az 1806-1807. esztendők, melyek során Kazinczy gyűjteménye a pataki Kollégiumba került, nem voltak eseménytelenek a széphalmi mester számára. Amíg a közvéleményt az foglalkoztatta, hogy Napóleon túljutott a bécsi bevonuláson, az irodalom- szervezőt feltehetően jobban érdekelte az, hogy Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében a közigazgatás nyelve a magyar lett, vagy hogy rábukkantak-e az addig elsőnek vélt magyar nyelvű nyomtatványnál (1533) régebbire, amit Nümbergben nyomtattak 1484- ben?' Erre az időre esik az ,Árkádia per”, Kazinczy és Debrecen - a kétféle szellemiség - félreértésen alapuló vitája. Jelentős esemény az életében az, hogy Érsemjénből visz- szaköltözhet Széphalomba, a „rabsága előtti”, otthonául kiszemelt és a kedve szerint elkeresztelt településre. A legmegrázóbb azonban számára az Iphigenia névre hallgató, éppen beszélni kezdő kisleányának a váratlan elvesztése lehetett. Nem csodálhatjuk tehát, hogy könyvjegyzékének összeállítására kevesebb ideje jutott, mint remélte, lassabban haladt vele. Az egyébként közismerten páratlan munkabírású Kazinczyt próbára tette az idő szorításában végzett feladat, ami egyszersmind jó előgyakorlata volt a későbbi, levéltámoki munkálkodásának. A vaskos, 334 lapos irat- kötegen szemlátomást kedvvel dolgozott, s ha csak rajta múlik, bizonyára több időt szán rá. A könyvek leírása terén messzemenően eleget tesz a korabeli, szakmai elvárásoknak. Mai szemmel nézve azonban ez a leírás rapszódikusnak tűnhet: hol túlzottan részletezőnek, hol túlságosan egyszerűsítettnek. Néhol fölösleges adatok szerepelnek, néhol a legfontosabbak hiányoznak. Egyforma vagy hasonló müveket egészen eltérően ír le. A gyüjtőkötetek tartalmát olykor müvenként sorra veszi, máskor meg összevonja vagy átugorja őket. Időnként a saját maga által fölállított szabályokat is áthágja, vagy azért, hogy elidőzzön egy-egy kedves könyvénél, témájánál, vagy éppen azért, hogy rövidítve, hamarabb a végére járjon katalógusának. Néha eltéveszti a számozást és újrakezdi vagy átírja, bár minden hibát így sem sikerül kijavítania. Imponáló viszont az a biztonság, ahogyan - az anyanyelve mellett - a latin és az ónémet a francia, a holland, az olasz, a spanyol, a lengyel nyelveket kezeli és a leírásban fölhasználja. Aki a kéziratát lapozgatja, akaratlanul is közelebb kerül a szerzőhöz, azonosul a válogatásával, a gondolkodásával, s ez az élmény árnyaltabbá teheti az eddig kialakított Kazinczy- képünket. Kazinczy Ferenc levelezése. Szerk. Váczy János. (A továbbiakban: KazLev.) IV. Bp., 1893. 14.
