Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
Más rész e' Világban Testnek neveztetik Ebben egy kis Tenger, a' szív helyheztetik, Csontal, mint kövekkel meg erösittetik, Mellyel az omlástol a' Por őriztetik. Friss kis alkotmány ez; de jaj nem állandó, Mint ama Nagy Világ, úgy ez is múlandó. Ezüst kötél köti öszve; de romlandó. Azt mondom egy szóval: az Ember halandó. A nagy Világ ugyan mint láttyuk fenn áll még, Mint rossz régi ruha, meg nem avult az ég. De sok kis Világnak létében lett vár vég; Mert ebben, mint abban, több az erőtlenség. Itt ugyan uagy2 a' Nap rendi meg bomolhat, Melly után hirtelen a' test le romolhat Vagy a' kis tengerre epe sár omolhat, 'S öt tagokra vizet halált hozót tolhat. Az ezüst kötél is, gyengülvén sokára, Erőtlen a tsontok öszve fogására. Gaz mehet a' szelek tömlője szájára, A melly után vehet rothadást magára. E' kis Világnak is e' volt ki végzője, A kinek im készen van sir temetője. Lelkét kebelébe már Idvezitöje Vette; minthogy néki e' volt tisztelője. 1775 Észtbe Sz. András Havának 29dik Napján Dumi ad [...P 2 <n>vagy - ráírassál javítva 3 olvashatatlan, utólag más kézzel írott bejegyzés, részben elmaszatolva 93
