Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
Földre húlnak; voltak, nintsenek, el múlnak. Meg sem mutathattya némelyik Virágát Mihelyt ki kel, a' még gyengélkedő ágat Szél vagy más el töri 's kivánatosságat Ki nem jelentheti kedves szagosságat. Meg rágja a' féreg gyenge ágatskáját, Le rágja levelét, nem tölt bimbotskáját Nem várja növését, tépi gallyatskáját Fel táttya ellene, ez a' féreg száját Gyenge ág az ember: férge a' mord Flalál Vele termett férge, véle jár, véle hál Mellynek mérge ellen, senki szert nem talál Bizonyisd szavamat, Te, ki virág valál. E virágos kerten tész nagy rontásokat5 Jól készült tábláin, gyászos tsapásokat Meg rág kimilletlen sok szép virágokat Bár inkább bántaná az el korhottakat. Személly válogatást nem tud; mindeneket Vág kedvezés nélkül ifjakat, véneket Mosolygo ortzájú szemérmes szüzeket A' tudatlanokat úgy, mint a bőltseket. Nem nézz, az erősnek izmos erejére Nem vigyáz a' gazdag tsomozott pénzére Küldi az halgatás setétes helyére Ezt is, 's azt is egyszer juttattya végére. Flalgat e' Virágos kert Teremtöjére Mig e' nem parantsol addig a' végére Nem léphet senkit is, nem tőr életére 'S zőldellő ágának bimbós veszszejére. De ha szavát hallya el küldi postáit Nagy jaj szóval járó tüzes katonáit Az erőt le verő számos nyavalyáit Mellyek le tördelik a' fák ágatskáit. Midőn el érkeznek hallatik siralom Sziveket lankaszto sérelmes fájdalom Az Égben általok készül lakodalom Örvend a Menyei boldog sokadalom. Oh Isteni kéznek hatalmas munkája Oh nagy Ur! az halál, kinek hű szolgája Minden test és Lélek, minden szivnek tája Igazgatásodnak vettettett alája. Te Uram! az Embert, porbul teremtetted Hogy soká ne tartson sárból készítetted E világban; mint egy kertben helyheztetted 5 rontsásokat - felülírással javítva a kéziratban 60
