Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)

Versek

Édes Gergely

A' fellyebb is tisztelt Szent Györgyi Janos koporsójára Anno 1783.

A vers bibliográfiai adatai: SRKTGy Kt. 1124.119. vers. Korábbi kiadása nincs.

Az elhunytról 1. a 106. vers jegyzeteit.

A szerzőről: 1763-ban született Madáron. Iskoláit Sárospatakon, Debrecenben, majd ismét Patakon járta. 1794- 1797 között különböző helyeken lelkész volt, de nem sikerült annyi pénzre szert tennie, hogy külföldre mehetett volna tanulni. 1793-ban Kinyisen lett lelkész. 1797-ben beutazta az országot, majd Veszprémben állapodott meg mint káplán. Az itt töltött félév után Nagyvázsony választotta meg lelkészének. 1801-ben Csórra, 1807-ben Litérre, majd Balatonhenyére, Pápára, Kúpra s végül 1833- ban Derecskére ment papnak. „Halomra irta a verseket oly nyugodt megelégedéssel, mintha a fényes nagy jövedelmű Halason hivataloskodott volna" - írta később a fia, Albert. Különben is szegényes helyzetét több szerencsétlenség súlyosbította, pl. 1834-ben mindenéből kirabolták, majd ingóságai elégtek. Lelke azonban nem tört meg, folytonosan írt és munkáit egyre küldözgette nagy mesterének, Kazinczynak, akivel sűrű levelezésben állt. Munkáinak nagy része ugyan kéziratban maradt, de a megjelentek is jókora terjedelműek. Kazinczy ítélete ezekről, hogy ha Édes nem minden verseit, hanem csak válogatott költeményeit adta volna ki, elsőrangú költőként szerepelhetne. 1846-ban hivatalától megválva Albert fiához költözött. 1847- ben halt meg Tiszatarjánban.

Munkái:

1. Verseket írt a Szépliteraturai Ajándékba (1823.), Koszomba (1830-31.) és más kortárs lapokba.

2. Természet könyve, avagy a természetből kimeríttetett becses halhatatlanság... Kassa, 1793.

3. Édes Gergely enyelgései. Avagy időt töltő tréfás versei... Pozsony, 1793. (2. jav. és bőv. kiadás. Vácz, 1803.)

4. Ama néhai mélt. gróf idősb Rádai Gedeon úrnak hamvaihoz ajánló szava a szerzőnek. Hely. n., 1793.

5. A Theosi Anacreon versei kétféle fordításban, egyenesen görögből ford. Vácz, 1803.

6. Iramati és danái. U. ott, 1803.

7. Keservei és nyájaskodásai. U. ott, 1803.

8. Quinti H. Flacci opera latina ejusdem generis versibus hungarice explicata. Vagyis Horácz munkái hasonló versekkel megmagyarázva. Operum tomus II. complectens satyras et epistolas. Vagyis a Q. H. munkáinak II. darabja, mely magába foglalja az ő gúnyjait és leveleit. Pest, 1819. Két kötet.

9. Kéziratban maradt: Víg lantos, öt könyvben, Ovid Tristiuma, Levelei, Mondoványai (gnómák), A hitvallás érzelmei a minden különböző vallásnak egyesíthetése végett, különféle énekdarabokban, Magyar grammatika, Az ember utóbbi és fő vége, A halhatatlanság múzsája (disztichonokban 15 könyv), A magyar Theokrit, Parlagi múzsa, Hevesdy, Epigrammák és ódák.

10. Eredeti oktató mesék. Bp.: Kir. M. Egyet, ny., [1931]; stb.

A versről: első ránézésre disztichonos magyar nyelvű halottbúcsúztató. Érdekessége azonban, hogy nemcsak a pentameteres sorok metszeteinél van rím, hanem a

116.

419