Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
186. Kalas Sámuel Betovits Sámuel 3 Esztendős Tógáíus1 Deák. Halálára irt Versek. 1814ik Esztendőben 9ik Martij. Hát tsak azért születtessék Az Ember hogy Fáklyája Éltének koránt kellessék Lenni, Halál prédája? Az élet hát tsak képzelet Igaz, hogy szép nevezet: De mit ér, ha a' kikelet A' sírba menni vezet? Igen. Lassan főj az óra Az Esztendők tsak múlnak Nem is vesszük gondolóra A' mikor mind elhúlnak A' Halandók. Ne ditsekedj Hát ember ez élettel; Sőt gyakran arról elmélkedj Vallyon mire születtél! Rövid az élet határa Nem tudjuk melly órába Kelletik az Úr szavára Menni a' sír árkába Betovits Sámuelünk Halála példázolja A' mi rövid életünknek Határát lerajzolja. Miilyen szörnyű kínok között Estvénként nyögdétsele A' halállal mint küszködött A' midőn volna vele Ártatlan karját emelé Ujjaival mutatott A kegyességre felfelé A' mit képzelt 's látott ott. Más nap reggel 8 órára A' Halálnak postájára 1 tóg. - felodlva a rövidítés 327
