Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)

Versek

138.

Szabó András

E világ haszontalan gyönyörűségeinek fel fedezése,

Mellyről Tsemnyitzki Sigmond halála alkalmatosságával elmélkedett

Szabó András.

E' Világ szép kert; de kivül be festve,

Hogy ha visgálod ne tekintsed estve,

E világ szinnel ragyogó szép alma,

Ront birodalma.

E' Világ szép kert; Te vagy a virág ág,

Ugyde még zöld vagy mikor a halál rág, E világ minden lakadalma szalma,

Mérges ez alma.

Most ditsősséget mutat: oh múlandó.

Ember visgáld meg java változandó Mert midőn vigan mutogattya kintsét,

Testi bilintsét.

Mézet ad melyben vala rejtve férge,

Meg tsal, ebben volt elegyítve mérge E világ szinnel veszedelmet ontó

Harpia, rontó.

Tudta ezt kit mar fedez a Setét bolt,

E világ hogy nagy gonosz es tsaló volt, Meg vetett mindent, bizonyittya teste,

Mert van eleste.

Jésusát tartván egyedül Urának,

Engedett hivó Ura Szép Szavának Lelke a Jésus kebelébe Szállá

Menybe meg álla.

Teste a föld mély űregében lészen

Mely vagyon szépen ki faragva készen Végre fel kél, lész oda fel lakása

Vigadozása.

260