Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)

Versek

Rajtzi András

90.

Versek,

Mellyekkel meg hóit B. K. Pál, élőnek lenni Álittatik

Kérded itt ki meg álsz, kit fed e' setét bolt?

Meg mondom, egy ifját, ki mig élt Angyal vólt.1 Nem ember; mert nyelve Angyali szókat szólt Tam e' volt azoka, hogy illy hamar meg hölt.

E' vólt: de meg nem hóit; azt nem jól mondottam,

Hogy az élőt holtnak lenni állítottam,

De én csak testére nézve, úgy szóllottam,

Meg lehet érteni, már meg jobbítottam.

Él azért a' Lelke; mert az halhatatlan,

Teste el enyiszik; de az rothatatlan,

Ez el romol; de az, hogy romolhatatlan Kétségen kivűl van; lett tagadhatatlan.

Mert a Jésus éltet érette be tette.

Atratlan óldalát tsak azért verette Fájdalmas sebeit őnkint azért vette,

Hogy e' Lélek éltét örökke szerette.

Bízott e' Jésusa tellyes érdemében

Hiti vas macskáját vetette vérében

Igyekezett lenni mindéiig kedvében.

így meg nem hóit; hanem részt vett örömében.

Nintsen a kegyesnek itt méltó jutalma

Vagyon ugyan olykor tsendes nyugodalma De majd mikor méh lész tellyes diadalma Akkor adattatik meg az arany alma.

Kegyesnek esmérik el szunnyadott Kis Pált

Azért mig itt élt is vig órákat számlált De már most jobban van, Jesus előtt meg ált A' Kinél ő méltó jutalomra talált.

1 vól - a kötésnél az utolsó betűt levágták

178