Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
K. Nagy István Az halál kaszájára akadt halavány állat panassza. 32. A. Atyám 's Anyám által származám tsak bajra. Az halál fájdalma, szám táttatá jajra. Tsak ma akadtam rá, az hatalmas1 fajra Sár házam akasztá már ártalmas zajra. Azt tartám az állat szabad szakállára Járhatna, s tsak áldást várhatna magára. Hát! Az halhatatlan Atyának szavára, Az álhatatlanság baja száll nyakára. Fajdalmának árja gyakran akadállyá. Abrázattyát ázva, más bánat talállya Tsak rángattya vállát, ám baját sajnállya. Hatalmas Gazdája tsapását az állya. A származás által rám tsak az marada, Atyám 's Anyám átka nyakamra árada. Számlálhatatlan már halálban szárada, Abban? kaszás halál halmában ragada. Akadtam a' bánat 's a' nagy baj sárjába. Lankad lábam abban, bár tsak hamarjába Maradna sár házam, ámbár az árjába. Ragadtattatnám az magas Ház karjába. E. Ellensége eztet még gyenge léttében Meg sérté, és ezért kesereg féltében. Ekképen, mert nem élt békével éltében. El rendelt helyében, ez hellyeztetében. így sir, igy ri, kit hiv, kit bir, mi? irigy szív. Illy bilints kisiri, viszi, hidd, ki itt hiv, így bízik, igy hízik, illy sirt nyit kitsiny miv. Mind pirit, mind hivit, mind tsip, mind irt, illy iv. 1 Jatalmas - értelem szerint javítva 85
