Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
24. Szatmári Paksi Mózes N. KANDÓ LAJOS URFITSKÁNAK halálán meg szomorodott sziveknek vigasztalására Íratott együgyű Magyar versek. 1775 Észt. Keserű az halál azt szokták mondani E' szokott sok szivet meg szomoritani E' szokott örömet űrömmel váltani E' szokta fejünket gyászszal borítani. Keserű az halál példák bizonyítják Sok Atyák sok Anyák panaszi tanítják. Kiknek sziveket vett sebek szomoritják Hogy kedveseiket sirben takarítják. Keserű az halál e' részben meg vallom, Midőn sok szív baját sok száj jaját hallom, De ellenkezőt én még is nem átallom Állítani hald meg beszédem javallom. Keserűbb az élet1 az halál mérgénél Annak mindjárt jaj 's baj van a' kezdeténei Jaj a' folyásában jaj lészsz a' végénél Mi lehet keserűbb ember életénél. Az halál altal-út őrök boldogságra Az élet nyit kaput a' nyomorúságra Amaz tsak készen várd viszen Menyországra E' ront, gyötör juttat gyámoltalanságra. így vagyon a' dolog ha jól meg visgálom Igazak halála úgy találom álom Mindazáltal még is meg vallom sajnálom, Hogy e' jó gyermeket holtak közi1 2 számlálom. E vala szüléi dísze 's ditsössége Famíliájának egyik ékessége lm lett az örömnek 's reménységnek vége 1 elét - értelem szerint javítva 2 közot - ráírassál javítva 73
