Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)

Versek

Mellyekért másoktól meg is tisztel tettem,

A mikor már szinten többet remenylhettem. Mind ezt velem edjűtt, é' sirben temettem. Világ tsalárd voltát sokszor le festettem.

Míg éltem, de immár példára tetettem.

De jól van, mindennek már véget vetettem, A leg jobb örökség örököse lettem.

Nohat a ki állasz koporsóm fájához

Azt javallom, ne bizz é Világ javához Tsalóka, múlandó, hiteget magához Egy napot is sokszor sajnál adni mához.

E föld van formálva golyóbis formára

Jól vigyázz; mert a ki nem áll jól lábára Nem tudja mikor jut utolso kárára Fenyes palotából könnyen válik pára.

S. Patakon 1774dik Észtbe. Bőjtelő Havanak 20dik napján

Sárkány Josef

40