Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)

Versek

28.

Rozgonyi József

HYPOMNEMA LVGVBRA Quo NOBILISSIMO LYDO VICO KANDÓ Parentat.

A vers bibliográfiai adatai: SRKTGy Kt. 1124. 28. vers. Korábbi kiadása nincs.

Az elhunyt: Kandó Lajos. Bővebben róla 1. a 18. számú vers jegyzeteiben.

A szerzőről: Atyja, Rozgonyi Gábor Gábor halála után egy hónappal született 1756. szept. 30-án Tolcsván. Mint három éves gyermek vesztette el édesanyját, Csécsi Zsófiát, így nagyatyja, Csécsi János, hivatal nélküli egykori tanár gondviselése alá került Sárospatakra. Rozgonyi tizenegy éves korában görögül olvasott, és még nem volt 15 éves, mikor 1771-ben a gimnáziumot befejezte és 1772. január 29. átment a felsőbb tudományok hallgatói közé. Mint felsőbb tanuló könyvtárnoki hivatalt is viselt (1783-84.) és tanította a bölcselet előismereteit. 1784-ben külföldre indult, Bécsben többek között római katolikus hittant tanult; ezzel figyelmet ébresztett maga iránt, úgy hogy II. József császártól személyes kihallgatáson nyert további utazásra engedelmet, s vele nyílt meg újonnan a külföldi akadémiák látogatása. Hollandiában, Utrechtben négy évet töltött. Innét Oxfordba ment néhány hónapra. Utazott Franciaországban és Svájcban, végül Göttingában maradt még hosszabb ideig, ahol több tudóssal megismerkedett. Kant iránt érdeklődött leginkább, ezért meglátogatta Jacobot és Reinholdot; de csalódott - azért visszatérte után Kant ellen egy latin munkát írt, melyben bemutatta Kant rendszerének hibáit. Ez a vélemény Rozgonyit a sírig kísérte. 1791-ben a losonci líceum igazgatójává nevezték ki, hét évig vezette az iskolát. Ekkor, 1797-ben jogi professzor lett. A latin és görög nyelven kívül beszélte a német, angol, francia és holland nyelvet. 1823-ban halt meg Sárospatakon.

Cikkei a Hadi és más nevezetes Történetekben (III. 1790. 3. sz. Wittenbergai magyar könyvház); és a Tudományos Gyűjteményben (1822. VII. Aristipus védelme); a Figyelőben (XXIII. 1887. R. levele Döbrentei Gáborhoz, Sáros-Patak, 1822. márcz. 17.). jelentek meg. Munkái (Szinnyei alapján):

1. Jó gymnasium, melyet midőn 1791. észt. Sz. István havának 30. napján Losonczon professori hivatalába bé állana, együgyiien lerajzolt. Buda, 1791.

2. Dubia de initiis transcendentalis idealismi Kantiam. Ad viros clarissimos Jacob et Reinhold. Pestini, 1792.

3. Oratio inauguratis de Socratica philosophandi ratione nostris temprobus revocanda. Habita S. Patakini anno 1798. 2-da Maji, S.-Patakini.

4. Észrevételek azon még kézírásban lévő s a Kant ízlése szerint készült munkára nézve, melynek neve: Erkölcsi tudományok megrostálása. Irta R. J. S.-Patak, 1813.

5. Dictiones duae. Prior salutatoria ad... Andreám Szabó, episcopum Cassoviensem, tempore visitationis canonicae, collegium ref. S. Patakiense anno 1814. 15. Sept, sua praesentia honestatem. Posterior: Allocutio ad auditores juris patrii anno 1815. 14. Julii scholae Patakinae valedicentes, habita. Hely n.

6. Brevis systematis scholarum ref. S. Patakiensium novissimi conspectus. S.-Patakini, 1818.

7. A pap és a doctor a sínlődő Kant körül, vagy rövid vizsgálása, főképen a tiszt. Pucz Antal ur elmlékedéseinek: A Kant philosophiájnak fő resultátumairól és óldalaslag illetése az erkölcsi catechismust író bécsi feleleteinek. (Pest), 1819. (Névtelenül.)

8. Aphorismi psychologicae empiricae et rationalis perpetua philosophiae criticae ratione babita. S.-Patakini, 1819.

9. Aphorismi historiae philosophiae, quos..., philosophiam traditurus praemisit. Sárospatak, 1821.

374